Régi-új Magyar Építőművészet 2008/2.

Előszó

Idei második lapszámunk az építészet jelenéből adódó változatos témákon túl néhány határozott csomópont köré rendeződik. Fontosnak tartjuk, hogy egy kerek évforduló kapcsán nagyobb figyelemmel forduljunk legfiatalabb vizuális társművészetünk, a film felé. Éppen 100 esztendeje, 1908-ban jött létre ugyanis az első magyarországi filmstúdió, és ezzel megindult a rendszeres hazai filmgyártás. A 20. század egyik legnagyobb változása a korábbiakhoz képest a kép szerepének radikális átalakulása, és ebben a film, nem kevésbé az építészet, illetve a kettő kölcsönhatása meghatározónak bizonyult. Ma, amikor az építészeti tervezés nem papíron, hanem képernyőn történik, az épület alapegységei szoftverek formálta képként kerülnek a tervekbe, és a látványterv szerepét egyre inkább átveszi az animált, mozgó, szimulált 3D-s modell, nem szabad alábecsülni a film eszköztárának jelenlétét az építészetben. Ezért az évfordulón, a magyar filmtörténet ünnepére emlékezve, nem csupán a moziépületek, filmstúdiók, a témával kapcsolatos kiállítások kerülnek a fókuszba, hanem az építészeti gyakorlat jövője, a vizuális kifejezések filmes vonatkozásai is. Az NKA-támogatás körülményeinek változásához igazodva kissé változtattunk a lap struktúráján. A Páholy rovatban most is két példa értékű építészeti kvalitást elemzünk: Csomay Zsófia veszprémi Völgyikút Központját, illetve a Kiss-Járomi építészpáros régi ipari épületbe illesztett Paksi Képtárát - a magyar/angol Páholy rovat az eddigi gyakorlatot követi. A Csarnok azonban új, az aktuális témára nyitott szerkesztéssel - ezúttal mint Filmcsarnok - nem csak épületeket, de kiállításokat és filmeket is bemutat. A Korda Stúdió egy évtizedek óta újra és újra feléledő álom, a „kelet-európai Hollywood", egyszerre színvonalas és gigantikus megvalósulását, az óbudai volt gyárcsarnokban létesített Colorfront utómunka stúdió - egy kisebb filmes cég - nívós (belsőépítészeti világát üdvözli. Peter Zumthor bregenzi múzeumépülete egyszerre tárgya és befogadója egy kiállításnak, amely filminstallációként beszéli el az építész eddigi életművét. A Kultiplex mozi múltjáról és jelenéről szóló írásunk az egykor avantgárd moziépítészet gyöngyszemének elpusztítása ellen emel szót, míg egy interjúnk a néhány száz méterrel odébb - ugyanannak a kerületnek egy jobb pillanatban született koncepciója szerint - a Ráday utcai megújított Ybl Miklós tervezte palota-bérházban megnyílhatott dokumentumfilmes központ, a Doku-Art sikerét nyugtázza. Itt van szó Tarr Béla új filmjének erőteljes látványvilágáról, a KOGART és a LUMÚ nagy, összegző filmes kiállításairól, illetve egy írásunk az animáció és az építészet találkozásának történetét elemzi, különös tekintettel az építészeti tervezésben egyre erősödő szerephez jutó digitális animációra. A Hídfő egy soproni családi házat, az Ökotár egy egyedülálló. önfenntartó dániai települést mutat be. a História a régi pesti zsidónegyed körül nem éppen kitüntető nemzetközi figyelem dokumentumait idézi fel. amelyhez az Utóirat-ban az UNESCO missziójelentésének teljes szövege kapcsolódik. Ugyanezt a témát gondolja tovább az Utóirat-ban Nóvák Attila, aki a Szombat folyóirat Újlipótvárost elemző urbanisztikai vitájáról ír. valamint Perczel Anna nemrég megjelent kétnyelvű kötetének recenziója és az előbbi, zsidó városrészek témáival kapcsolatos prognózis. Ide illik a Kortárs Építészeti Központnak a városi infrastruktúra szerepéről tartott februári konferenciájáról szóló beszámoló, és egy bécsi grafikusművész ipari romokat rögzítő kiállítása a KÖH-ben. Visszatérve a főlap Passzázs rovatához, itt a Mies van der Rohe-díj VAM-Design beli, illetve a kortárs finn építészek a MÉSZ Kós Károly termében megrendezett kiállításairól, illetve az „emigráns" modernista építészet tel-avivi fénykorát bemutató bécsi AZW kiállításáról olvashatnak rövid összefoglalót, valamint egy működőképes japán megapoliszt, Nagoya városát öko- és infrastruktúrafejlesztő példaként állító Wien Museum-beli kiállításról. Az Utóirat-hoz visszatérve: több írás is továbbfűzi a főlapban fölvetett filmes tematikát: Botár Olivér Moholy filmjeivel Vámos Dominika tanulmánya a mozgás (és benne: a mozi) szerepével foglalkozik az építészetben. Egy berlini alkotócsoport a Moholy-Nagy László filmvázlatából - 2006-ban készített - szimultán filmjét mutatja be. Darvay Nagy Adrienne arról számol be. hogy jó évtizede egy progresszív román építészeti folyóirat hogyan fordult a miénkhez hasonló figyelemmel a film és az építészet megújuló viszonya felé. Beszámolót olvashatnak a főlapban már említett bregenzi Peter Zumthor kiállításról; illetve egy félig elfeledett magyar művész - gróf Batthyány Gyula filmes/színházi és festői életútját bemutató kötetről. Vissza