Fülszöveg
A négy évvel ezelőtt elhunyt Lévay Endre csaknem két évtizeden át - több-kevesebb rendszerességgel - közölte naplójegyzeteit Szabadka hétköznapjairól. Igaz, ezek - ahogyan maga tüntette fel a 7 Napban megjelent írásaink alcímében - olykor csak jegyzetek, máskor meg feljegyzések voltak, de valamennyit ugyanazzal a szándékkal írta: hogy megörökítse, milyen volt szülővárosa századunk húszas-harmincas éveiben.
A negyven karcolat, amennyit ez a gyűjtemény tartalmaz, feleleveníti az elmúlt idők eseményeit és alakjait. Közöttük szép számmal vannak olyanok, akik valamikor jeles személyiségei voltak városunknak, mint például Oláh Sándor festőművész, a mozialapító Lifka Sándor, Kovács Kornél karnagy, Munk Artúr író, Kókay Károly bajmoki nyelvész, Marko Tikvicki, a köztiszteletben álló könyvkereskedő és Kosztolányi Mariska, Szabadka neves költő fiának húga, aki mint rendező igencsak kivette a részét a műkedvelő mozgalom tevékenységéből. A róluk festett portrék értékes művelődéstörténeti...
Tovább
Fülszöveg
A négy évvel ezelőtt elhunyt Lévay Endre csaknem két évtizeden át - több-kevesebb rendszerességgel - közölte naplójegyzeteit Szabadka hétköznapjairól. Igaz, ezek - ahogyan maga tüntette fel a 7 Napban megjelent írásaink alcímében - olykor csak jegyzetek, máskor meg feljegyzések voltak, de valamennyit ugyanazzal a szándékkal írta: hogy megörökítse, milyen volt szülővárosa századunk húszas-harmincas éveiben.
A negyven karcolat, amennyit ez a gyűjtemény tartalmaz, feleleveníti az elmúlt idők eseményeit és alakjait. Közöttük szép számmal vannak olyanok, akik valamikor jeles személyiségei voltak városunknak, mint például Oláh Sándor festőművész, a mozialapító Lifka Sándor, Kovács Kornél karnagy, Munk Artúr író, Kókay Károly bajmoki nyelvész, Marko Tikvicki, a köztiszteletben álló könyvkereskedő és Kosztolányi Mariska, Szabadka neves költő fiának húga, aki mint rendező igencsak kivette a részét a műkedvelő mozgalom tevékenységéből. A róluk festett portrék értékes művelődéstörténeti adalékok is, hiszen rájuk már most is csak az idősebb nemzedék emlékezik, s munkásságuk egyre jelentősebbé válik, ahogyan távolodik alakjuk az időben.
Nem kevésbé érdekesek Lévay Endrének azok a feljegyzései, amelyekben a város kisembereinek az életét örökítette meg. Ezek nagyobb része - mivel szépirodalmi értékek is felfedezhetők bennük - jóval több publicisztikai írásnál.
Megkülönböztetett érdeklődésre tarthatnak számot a szerző önéletrajzi vonatkozású visszaemlékezései, mert nemcsak az egykori, messze földön híres korzó tarka világát és a Városi Kávéház előtti esti koncertek áhítatos hallgatóságát ismerhetjük meg, hanem olyan kivételes tehetségű zenészeket is, mint amilyen Kúnó volt, aki idehaza is, külföldön is nagy sikerrel muzsikált a legelőkelőbb helyeken. A "Színészkoromból" című ciklusban úgyszinten színes korrajzok találhatók. Jól zárják le a kötet anyagát az Egy sétáló vallomásai, amelyek többnyire az író életének utolsó éveiben születtek és kulturális életünkkel kapcsolatos adatokban is igen gazdagok.
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal