Regio 1996/2.

Előszó

Részlet a könyvből:
"A nemzeti identitás egyik legérdekesebb vonása az az ellentmondás, amely egyrészt a lélektani élmény egyszerűsége, másrészt a fogalom történelmi és szociológiai komplexitása között feszül. A nemzethez fűződő társadalom-lélektani jelenségek összetettsége lehet a magyarázata annak, hogy viszonylag kevés a nemzeti hovatartozásból eredő cselekedetek pszichológiai gyökereire és módozataira vonatkozó irodalom (pedig ez a cselekvés az emberek millióinak életét felkavarta a francia forradalomtól napjainkig Európában és az egész világon).
A tudósok abból a szempontból tanulmányozzák a nemzeti identitást, hogy mi hatott annak kialakulására, és egymástól élesen különböző elméleteket dolgoznak ki a nemzet mibenlétéről. A történészek érvei megoszlanak abban a tekintetben, hogy a nemzet alapvetően alkalmas-e arra, hogy az emberek azonosuljanak vele, vagy - éppen ellenkezőleg - a nemzetek azoknak az új igényeknek a kielégítésére jöttek létre, amelyeket a társadalmi szerkezet modern struktúrája - úgy mint az osztályok, a képviseleti demokrácia és a piac intézményei - támasztott. Ezért ütköznek egymással az olyan vélemények, hogy vajon kulturális egységnek kell-e tekinteni a nemzetet, mivel azonos feltételrendszert nyújt azzal kapcsolatban, hogy a világ társadalmilag miképpen alakuljon, vagy politikai egységnek, mivel olyan kommunikációs közösséget feltételez, amelyben az ideológiai és társadalmi különbözőségeket biztonságosan ki lehet fejezni anélkül, hogy végzetesen meggyöngülne a társadalmi kohézió." Vissza