Világszem

Fülszöveg

Csak magamban sírom sorsod, Vérem népe, magyar népem. Sátor-sarkon bort nyakalva Koldus-vásár közepében,
Ír menőben bús világgá, idt láb® útrakészen.
ös-körm kavarognak Béna árnyak, rongyos árnyak. Nótát sipol a fülembe Sípja régi babonának, Édes népem, szól a sípszó, Sohse lesz jól, sohse látlak.
Szól a sípszó: átkozott nép. Ne hagyja az Úr veretlen, Uralkodást magán nem tűr S szabadságra érdemetlen, Ha bosszút áll, gyáva, lankadt
Ja kegyeit ád, rossz, kegyetlen,
!nhette|c már utánam, [smárk legye, Majtény tár-szél n»botot vágok, em többé sohse issza
Sóhse nézek többet vissza.
(Ady Endre)
Én is világot hódítani jöttem, s magama^meg nem hódíthatom,
csak ostromolhatom nehéz kövekkel, vagy ámíthatom és becsaphatom.
Valaha én is úr akartam lenni; ó bár jó szolga lehetnék!
De jaj, szolga csak egy van: az Isten, s uraktól nyüzsög a végtelenség. (Weöres Sándor)
Hát e falak közt hangozának Nagy szavaid, oh Kölcsey? Ti emberek, nem féltek: épen E szent helyet ily nagy... Tovább

Fülszöveg

Csak magamban sírom sorsod, Vérem népe, magyar népem. Sátor-sarkon bort nyakalva Koldus-vásár közepében,
Ír menőben bús világgá, idt láb® útrakészen.
ös-körm kavarognak Béna árnyak, rongyos árnyak. Nótát sipol a fülembe Sípja régi babonának, Édes népem, szól a sípszó, Sohse lesz jól, sohse látlak.
Szól a sípszó: átkozott nép. Ne hagyja az Úr veretlen, Uralkodást magán nem tűr S szabadságra érdemetlen, Ha bosszút áll, gyáva, lankadt
Ja kegyeit ád, rossz, kegyetlen,
!nhette|c már utánam, [smárk legye, Majtény tár-szél n»botot vágok, em többé sohse issza
Sóhse nézek többet vissza.
(Ady Endre)
Én is világot hódítani jöttem, s magama^meg nem hódíthatom,
csak ostromolhatom nehéz kövekkel, vagy ámíthatom és becsaphatom.
Valaha én is úr akartam lenni; ó bár jó szolga lehetnék!
De jaj, szolga csak egy van: az Isten, s uraktól nyüzsög a végtelenség. (Weöres Sándor)
Hát e falak közt hangozának Nagy szavaid, oh Kölcsey? Ti emberek, nem féltek: épen E szent helyet ily nagy mértékben Megszentségteleníteni?
Nem féltek-e, hogy sírgödréből Kikél a megbántott halott? Hogy sírgödréből ide jő el, S - hogy hallgassatok - csontkezével Szorítja össze torkotok?
Nem, ő a sírt el nem hagyandja; De lenn, sírjában, nem hiszem. Hogy könnyei ne omlanának Éretted, te az aljasságnak Sarába sülyedt nemzetem!
Mily szolgaság, milyen hízelgés! S mindig tovább mennek, tovább, S ki legszebben hizelg, az boldog. -Ha már kutyákká aljasodtok: Miért nem jártok négykézláb?
Isten, küldd e helóta népre Földed legszörnyűbb zsarnokát. Hadd kapjon érdeme díjába Kezére bilincset, nyakába Jármot, hátára kancsukác! (Petőfi Sándor)
A magyar költészet több ezer verséből válogattuk össze ezt a gyűjteményt. Egy hangverseny kereteibe szorítva, öt fo részben, szádnisz tételben hangzanak fel a költemények, tematikus csoportosításban. Vannak ezek között jól ismert és alig idézett vagy hallható művek is, melyek azonfhvi ebben az egységben arról vallanak, mire képes a magyar költészet az utóbbi négyszáz évben, miben tud segíteni a ma emberének gondolkodásában, szemléletének formálásában és hétköznapi küzdelmeiben. Külön oldalak szólnak arról, hogy mit tartottak költőink a sziibadsifgivl, ¦ az igazságról, a szeretetről, a boldogságról, a hitről, a származásról, a hazáról, a történelemről, egyáltalán az emberi létezésről és a vildg t^égsö mibenlétéről. Külön fajezetet képeznek az édesapa-, az édesanyaversek, csak maga a szerelmi költészet több jrjezeten keresztül mutatja m<y magát, de találhatók a kötetben gyermekversek és egy több fi:jezetből álló mustra a leghíresebb költői formák legnagyobb szerzeméttyeiltől is. az epigrammától az ódán, episztolán, halladán át a fi-agmentumokig. A kötetet magyar rajz- és festőművészek illusztrációi díszítik. Vissza