Fülszöveg
Egy ember szól, de milliók nevében! Én magammal akarok békében élni, nem a világgal. Költő vagyok, költőileg kell / Végigrohannom az életuton! Mi célja a világnak? / Boldogság! s erre eszközi a szabadság! A megvigasztalt fájdalom talán / Még édesebb, mint maga az öröm.
„Teremtve van-e a világ, Vagy örök idők óta áll? S fog-e örökké állani. Vagy egykor semmiségbe száll?
Megírta évmiljók előtt A sors, mi fog történni majd? Vagy a történet gálya, mit A véletlen fuvalma hajt?
Egy-e a lélek és a test? Honnan jövénk, hová megyünk? Elalszik-e a sírba', vagy Uj lángra lobban életünk?" {Bölcselkedés és bölcseség - részlet)
Vagyok henyélő század gyermeke, Hol megdalolni méltó tárgyam nincsen; S ha volna is, mi lenne sikere? Sínlődik a nyelv terhes rabbilincsen. (Méri nem születtem ezer év előtt? - részlet)
S szólj erősen, lantom, hogyha Már utósó e dalod; Hirtelen ne haljon ő meg! Zengjék vissza az időnek Bércei, a századok. (Az év végén - részlet)
Az életrajzi, de kevéssé ismert...
Tovább
Fülszöveg
Egy ember szól, de milliók nevében! Én magammal akarok békében élni, nem a világgal. Költő vagyok, költőileg kell / Végigrohannom az életuton! Mi célja a világnak? / Boldogság! s erre eszközi a szabadság! A megvigasztalt fájdalom talán / Még édesebb, mint maga az öröm.
„Teremtve van-e a világ, Vagy örök idők óta áll? S fog-e örökké állani. Vagy egykor semmiségbe száll?
Megírta évmiljók előtt A sors, mi fog történni majd? Vagy a történet gálya, mit A véletlen fuvalma hajt?
Egy-e a lélek és a test? Honnan jövénk, hová megyünk? Elalszik-e a sírba', vagy Uj lángra lobban életünk?" {Bölcselkedés és bölcseség - részlet)
Vagyok henyélő század gyermeke, Hol megdalolni méltó tárgyam nincsen; S ha volna is, mi lenne sikere? Sínlődik a nyelv terhes rabbilincsen. (Méri nem születtem ezer év előtt? - részlet)
S szólj erősen, lantom, hogyha Már utósó e dalod; Hirtelen ne haljon ő meg! Zengjék vissza az időnek Bércei, a századok. (Az év végén - részlet)
Az életrajzi, de kevéssé ismert érdekességeken túl e kötet tárgyköröket választ ki Petőfi költői örökségéből: a szerelem, a szabadság, a hazafiság és a világ végső sorsáról való töprengés megnyilatkozásait. Petőfi zelóta, sőt szikárius eszmékig eljutó életmüve a maga alig hétévnyi lefolyása során a magyar költészet máig feltáratlan nagy kérdésfelvetéseit tartalmazza az egyszerűség, a sokoldalúság és a minden ember lelkiismeretét megmozgató igazságosság jegyében. Ezért Petőfi: „kínos örökség" (Illyés Gyula, 1936).
A Ki nekünk Jézus Krisztus? és a Ki nekünk Arany János? után e harmadik kötet zárja sorozatunkat.
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal