Rembrandt

Előszó

Rembrandt Harmensz van Rijn 1606. július 15-én a hollandiai Leidenben született. Családja paraszti eredetű, nagyszülei kézművesek, egyik nagyapja molnár, a másik pék volt. Az öröklött szélmalom - a hazai táj jellegzetes motívuma - a Rajna partján állott, a tengerhez közeledő hatalmas folyam két ágának összefolyásánál. A család nevét is a Rajnától - van Rijn - vette. Nem messze a malomtól volt a ház, amelyben Rembrandt gyermekéveit töltötte. Apja halála után anyja folytatta a mesterséget. A hat testvér közül is az egyikből molnár, a másikból pék lett, és csak az ötödik gyermek - Rembrandt - nem lett iparos. A malom nem jövedelmezett rosszul és a család jól megélt belőle. Megdolgozták a magukét, a munkától arcuk megráncosodott, kezük kérges lett, tekintetük elmélyült. Módjuk volt rá, hogy a legelevenebb eszű fiút olyan pályára adják, amelyen csak évek múltán kerülhetett sor keresetre. Szülei hét esztendőn keresztül költöttek rá, hogy Rembrandt a klasszikus görög-latin kultúra alapjaira épülő oktatásban részesüljön. Taníttatásával nemcsak azt akarták elérni, hogy az övéknél könnyebb életet teremtsenek neki, hanem azt is, hogy a polgárság tanulatlan alsó rétegéből, amelyhez ők és többi gyermekük tartozott, a művelt felső körökbe emelkedjék. Eredményes tanulmányai után a tizennégy éves diákot Leiden nagyhírű egyetemére iratták be, amelyet ebben az időben sok magyar protestáns ifjú is látogatott. Itt egy év után a körültekintően kitervelt pálya váratlan fordulathozó érkezett: Rembrandt megelégelte a humanisztikus stúdiumokat és abbahagyta egyetemi tanulmányait. Mint az egykorú forrásban a város polgármestere írja: "természettől való hajlandósága a rajzolás és festés felé vonzotta". A szülők továbbra is megértő szeretettel támogatták hivatását kereső fiukat és nem ragaszkodtak a tudóspályához, mert nem egyszer tapasztalták, hogy a gazdag polgárság országában a művészek útja is felfelé vezet. A városban még elevenen élt a száz év előtt ott működött európai hírű festő és grafikus, Lucas van Leyden emléke és bár a függetlenségüket kivívott északi tartományok sorsa az utrechti unió óta elvált a spanyol királyságnak meghódolt déli tartományokétól, a holland köztársaságban is fejedelmi fényben tündökölt a flamand festőóriás, Rubens neve. Az öreg molnár most sem kímélte a költséget és az ifjú festőnövendéket három évre a város egyik megbecsült mesterének iskolájába küldte.
Ez a mester Jacob van Swanenburgh volt, közepes képességű festő, aki az egész Európában divatos szokás szerint tanulóéveit Itáliában töltötte. Művészetében csak halványan tükröződött az olasz festészet ragyogása és tanítványait sem tudta többre oktatni, mint a rajzolás és festés elemeire. Vissza