Bolhacirkusz

Előszó

Részlet:

A reimsi érsek fia
Halottgyalázás. l. Szabad térségen üldögéltünk egy alacsony fehér kis padon, három hatalmas fa tövében, Londonban. Magasan fejünk fölött ívlámpa lógott a ködben, távolabb az országút mentén csodálatosan zöld pázsiton az Üdvhadsereg zenekara játszott felváltva egy Strausz-keringőt és az Internacionálét. Teológusok jöttek az uton, megálltak és elmélázva hallgatták a zenét. Az unokáikat sétáltató nagypapák, a City tekintélyes polgárai összeverődve hallgattak mint a rinoceroszok, míg a gyerekek bukfenceket meg cigánykereket vetettek a réten. Lassan mindent betemetett a leszálló köd, a folyón meggyújtották a vörös és zöld kis lámpásokat az uszályok farán, az országúton kivilágított autóbuszok rohantak, és egy közeli garázsból, mely már a városon tul egy útkereszteződésnél feküdt, csendes énekszót hozott felénk a szél. Mi az igazság és az erkölcsök durvaságairól és az erkölcstelenség és igazságtalanságok nyilvánvaló magasabbrendüségéről beszélgettünk, halott nagy emberekről, azoknak ostobaságairól, hamis és hazug életéről, társadalmak nevetségességéről, stb., stb. Itt volt Ottó Bering, a Próféták Büszkeségéhez címzett hatalmas könyvtár vezetője is közöttünk. Kívülem itt voltak még A. Stevenson ausztráliai fiatalember, meglehetősen siralmas állapotban, és 13. X. Rudolf, a tragikus véget ért 13. X. Iván bankpénztáros testvérbátyja, anglikán lelkész Dublinből. Mint szokás szerint, most is O. Bering beszélt és körülbelül a következőket mondotta:
- A nagy városok, mint London, Berlin, Csikágó, Hong-Kong, Bombay és Melbourne, az emberi tervszerütlenség és pillanatnyi szükségszerűség jegyében születtek. Minden nagyképűség nélkül lehet mondani, hogy az egész földön csak két város áll voltaképpen a helyén, Moszkva és Newyork. Ugy tereikkel, házsoraikkal, kaszárnyáikkal, mint csempészeikkel, hóhéraikkal, borbélyaikkal, cvikkereikkel és ókuláréikkal. Vissza