Fülszöveg
"A bíróság végül is bizonyítékok hiányában és minden kétséget kizáró alibivel Váradi tanárt felmentette a vád alól, de a polgármestert sem tudta bizonyítékok nélkül vád alá helyezni. Hogyan került a villába Júlia, ahol holtan találták, arról a névtelen levélírón kívül senki sem tudott. a villa gazdája a polgármester ismerőse volt, de abban az időben családjával együtt külföldön tartózkodott. Ez volt a titkos találkahely."
"A reggeli elfogyasztása után, és már a megérkezéskor, a nagy szobában elképedve nézegették a bevezető úton a pompásan tarkálló növényzetet, a kitömve kiállított állatokat, a falon a képeket. Irénke azt hitte, hogy már mindent ismer Béla elbeszélése alapján, de mint az ismert városrészben, hiába jártunk már számtalanszor, gyakran valami újat fedezünk fel, amit azelőtt nem vettünk észre, most is csodálkozással szemlélgette az ismerősnek tűnő környezetet, egy és más elbűvölőnek, újnak tűnt előtte."
"Némán bámult Váradira. Ő közelebb lépett az asszonyhoz,...
Tovább
Fülszöveg
"A bíróság végül is bizonyítékok hiányában és minden kétséget kizáró alibivel Váradi tanárt felmentette a vád alól, de a polgármestert sem tudta bizonyítékok nélkül vád alá helyezni. Hogyan került a villába Júlia, ahol holtan találták, arról a névtelen levélírón kívül senki sem tudott. a villa gazdája a polgármester ismerőse volt, de abban az időben családjával együtt külföldön tartózkodott. Ez volt a titkos találkahely."
"A reggeli elfogyasztása után, és már a megérkezéskor, a nagy szobában elképedve nézegették a bevezető úton a pompásan tarkálló növényzetet, a kitömve kiállított állatokat, a falon a képeket. Irénke azt hitte, hogy már mindent ismer Béla elbeszélése alapján, de mint az ismert városrészben, hiába jártunk már számtalanszor, gyakran valami újat fedezünk fel, amit azelőtt nem vettünk észre, most is csodálkozással szemlélgette az ismerősnek tűnő környezetet, egy és más elbűvölőnek, újnak tűnt előtte."
"Némán bámult Váradira. Ő közelebb lépett az asszonyhoz, megfogta a két karját, és magától kissé távol tartva szemébe nézett: - Talán kellemetlen, ha velem kettesben marad? - Majd magához húzva egész közelről nézett a szemébe.
- Nem - mondta Kamarásné, és valami félelemérzés lett úrrá benne. Ismét kislánynak képzelte magát, érezte, hogy ellenkeznie kell. Két tenyerét Váradi mellére tette és eltolta magától: - Árpád, nem, ezt nem szabad - suttogta."
"Öröm és egyben aggodalom töltöttel el Váradit, Örült, hogy megismerhette a történelem valódi mozgató rugóit, hogy ő maga is aktív részesévé válhatott saját maga és embertársai sorsa irányításának. Aggódott, mert nem volt biztos önmagában, abban, hogy eleget tud-e tenni vállalt feladatainak, le tudja-e küzdeni a rendkívüli nehézségeket, veszélyeket..."
"Ujjongtak az öröm mámorában. A kis szoba átváltozott az öröm templomává, a falakon elhelyezett madárkák mintha figyelték volna a természet legszebb és leginkább magának való cselekedetét, ami saját maga örökkévalóságát hivatott biztosítani. Így igazi a természetes, a szunnyadó vágy spontán kirobbanásával, beteljesülésével."
Vissza 
