Szent Beszédek II.

Előszó

Első beszéd Böjt IV. vasárnapjára.
Izrael menekülése Egyptomból és a bűnös megtérése.
A vörös tenger és a bűnbánat szentsége.

Elizeus próféta idejében élt egy szegény özvegy asszony, kit börtönbe akartak vetni, ha adósságát ki nem fizeti. De miből, honnan fizette volna, mikor nem volt egyebe egy olajos korsónál? A prófétától kért tanácsot, vajjon mit tegyen? Ez pedig megsajnálta őt és gyermekeit s azt mondá neki, hogy a szomszédból kérjen kölcsön igen sok üres edényt, azután zárja be az ajtót és fiaival együtt töltögesse tele az üres edényeket. A szegény asszony ugy tett; és ime az egy korsóból tele öntheté olajjal valamennyi edényt, eladta az olajat, s nemcsak adósságát kifizeté, hanem még fiait is volt miből tartania. (Kir. IV. 4.)
Ezt az ószövetségi történetet azért hozom föl, mert nagyon hasonlít a mai evangeliomban elbeszélt csodához, mely szerint Jézus az öt kenyeret és a két halat úgy megszaporitá, hogy ötezer ember jóllakott belőle, s még a maradék is tizenkét kosarat töltött meg. Nevezetes, hogy Lactantius egyházi iró szerint, ki a 4-ik században élt, már egy pogány szibillanő megjövendölte volna, hogy támadni fog egy férfiú, ki a pusztában öt ezer embert elégit ki öt kenyérrel és két hallal. Ki vonhatná kétségbe, hogy e nagyszerű csoda valóban megtörtént? Eloszlat ez iránt minden kételyt azon körülmény, hogy a nép Jézust királylyá akarta tenni. Világos jele volt ez annak, hogy a Messiás kora elérkezett, és hogy a jelenvoltak mindnyájan meggyőződtek Jézus isteni hatalmáról, melynek oly kitűnő bizonyítékait személhetik vala. Vissza