Repülőnő leszek

Előszó

A „Haza" nevű gépünk távrepülése után a gép személyzete - három szovjet repülőnő - az érdeklődés homlokterébe került. Amikor mint a „Haza" személyzetének tagjai visszatértünk Moszkvába, rengeteg levelet kaptunk. A levélírók kérték, közöljük velük hogyan lettünk repülőnők. Lányok százai kértek tanácsot és segítséget, hogyan juthatnának ők is repülőiskolába.
Tisztában vagyunk azzal, hogy az irántunk megnyilvánult érdeklődés elsősorban a hős szovjet repülésnek, - a világ legjobb repülésének szól. A hazafias szovjet nép repülésünk sikereiben békés fennállásának zálogát látja. A szovjet aviatikát azért teremtették meg, hogy a béke őre legyen. Nagy hazánk népe nagyon jól tudja, hogy a szovjet aviatika minden egyes sikere - újabb láncszem szocialista hazánk megerősítésében és védelmében.
Ebből a szempontból kell értékelni a figyelmet, amely most felénk, a három szovjet repülőnő felé irányul, akik teljesítettük Sztálin megbízását és leszállás nélkül repültünk Moszkvából Távolkeletre.
Számos levélíróm és különösen levélírónőm kér, mondjam el, hogyan lettem repülőnő? Azt hiszem, még korai volna, hogy önéletrajzot ,ír jak. Huszonhét éves vagyok és sok minden áll előttem. Egészen másképpen kerültem a repüléshez, mint a szovjet repülőnők többsége. Sem gyermekkoromban, sem mint serdülő lány nem gondoltam a repülésre. Szüleim minden vágya az volt, hogy zenész legyek, magam is művésznek, operaénekesnőnek készültem, semmi esetre sem repülőnőnek.
Mégis repülőnő lettem, habár ehhez látszólag minden előfeltétel hiányzott. Csak a ml országunkban van az Ifjúságnak olyan korlátlan lehetősége, hogy bármilyen Irányban kimutathassa és fejleszthesse képességeit. Vissza