Résztvevők

Fülszöveg

Ez a hely itt - megszokhattuk - a többnyire visszafogott (vagy ha mások írják rólunk: elragadtatott) kísérő szövegé. Vagyis, ahol leírható tömören a lényeg - általában a szerény kínálat "szerénységünkből". Igazából az életrajzos, fényképes önprospektus fontos tartozéka, amire - úgy fest - egyre nagyobb hangsúlyt fektet az önjelöltnek vagy autentikusnak mondott individuális kistermelő; bár "termékeiket" ma éppúgy reménytelenül árulják, mint hajdan a "kúltúra" színes-forgatagos vidámvásárán. Szóval - gondolva tovább mindezt - ez a hely a könyvekben (megszokhattuk!), tisztára a manöken kifutós; s ha van is még aki nézi, milyen a csipkekézelő, a gallér, miből a prémszegély, hol a vattatömés, a változó magasságban megkötött öv (mely néha, sajnos, a nyakra kerül) egyáltalán, hogy milyen éppen a lírikus (nőies lélek!) nem lankadó divatkedve; én ilyen körülmények közt akkor se sétálnék végig - szomorú tánclépés szerint s egy-egy fordulatot is téve itt. Már csak azért sem, mivel születési évszámomon kívül (1952) nincsenek jó adataim, teljességgel se bölcsőhely, se tudományegyetem (mindazonáltal az autodidakta címke se az én kategóriám!). De ha igaz, hogy a halál csupán "a köntös megváltoztatása a halhatatlanság kapujánál", akkor én minden bizonnyal bevégeztem. Ahogy Móricz írja: "tegyük fel: végrehajtottam, ez a légzés volt az utolsó. Akkor mostmár csak nyerhetek. Ez az új lélegzetvétel, ez már tiszta nyereség, ez már hódítás, új; elvett valami a Hádésztől". Mindenekelőtt ez volna, amit egykori barátaimnak, s főleg irodalmi berkekbe - üzennék. Vissza