Réti Zoltán

Előszó

Részlet a könyvből:
Réti Zoltán forrása és küldetése
Ő Nógrád festőköltője, - Nógrád-koreográfia képi dalnoka, ami e táj ritmusát, érett enyhült színeit, neszező mozdulatait, dombokká, völgyekké szelídülő hegyeit illeti. Madách Imre, Mikszáth Kálmán után most Ő a gazda itt, most a festészet e vidék gyűjtő mágnese. Lágy elégikus enciklopédia ez, benne rezdül a környezet és a kaszáló, rétet gereblyéző ember életritmikája - arányos rajzi fokozásaival.
A fák, házak, felhők, szittyók kronológiája azonos értékrendben termi gyümölcseit, nyugodt, színes áramlással, szívet, melengető méltósággal. Két képtermelő forrása Nagyoroszi és Érsekvadkert, szinte minden kerítését, útkanyarját, emberi tekintetét festészetre költötte gyors és átható attraktivitással. Ez az Ő hazája, melyből művészete révén színes otthont varázsolt. Olyan áhitatosan fordul ki a föld az ekék nyomán, melyet Ő kísér, áhitatosan és érzékien, mintha a föld hús lenne. Az élet színes húsa, kalászt növelő egészséges fogékonyság. Benne jelenik meg az ember, a hétköznapok egyszerű szertartásaival, a munkanemes liturgiájával. Kapával a kezében pihennek, kaszával a vállon indulnak este hazafelé, hajolva metszik a szőlőt, kötegbe kötve viszik a rőzsét, két karral emelik a ládást - rakják a szekérre a villával a szénát, indulnak a határba szekérrel, őrzik a juhokat, egyelik a répát, árulják az ökröt a vásárban a nógrádi emberek. Őket rendezi, őket gyűjti, őket örökíti meg a festői gondolat - a művészet tágasságává oldja magányukat. Vissza