Réti Zoltán akvarelljei

Fülszöveg

Anyám többször mondogatta, hogy életének legszebb pár évét fiatal korában Csesztvén töltötte, Madáchéknál a kastélyban. Nekem csodálatos mesének tűnt az egész. Csesztve és a kastély távoli boldogságban lebegett előttem. Abban az időben a csesztvei kastélyban Madách Pál lakott - Madách Imre unokaöccse - három lányával, feleségével és édesanyjával. Ide került az anyám 1903-ban játszó dajkának. ( )
Anyámnak nagyon határozott Madách-képe volt. Ez nyilván a csesztvei környezetében Madách Imréről elhangzottak alapján alakult ki benne. S a költőről sokat beszéltek benn a faluban is, az udvarban és a faluban egyaránt. Az anyámban kialakult Madách-képet meg is festettem
Mindig azt hallottam az anyámtól, hogy az emberek sokat emlegették, az idősebbek büszkék voltak, hogy ismerték.
Nagy tisztelettel szóltak róla, de azt mindig hozzátették, hogy nem beszélgetős ember, ritkán szólít meg valakit.
Sokat sétált a kertben, a fák között, meg-megállt, gondolkozott, jegyzetelt, és ők messziről... Tovább

Fülszöveg

Anyám többször mondogatta, hogy életének legszebb pár évét fiatal korában Csesztvén töltötte, Madáchéknál a kastélyban. Nekem csodálatos mesének tűnt az egész. Csesztve és a kastély távoli boldogságban lebegett előttem. Abban az időben a csesztvei kastélyban Madách Pál lakott - Madách Imre unokaöccse - három lányával, feleségével és édesanyjával. Ide került az anyám 1903-ban játszó dajkának. ( )
Anyámnak nagyon határozott Madách-képe volt. Ez nyilván a csesztvei környezetében Madách Imréről elhangzottak alapján alakult ki benne. S a költőről sokat beszéltek benn a faluban is, az udvarban és a faluban egyaránt. Az anyámban kialakult Madách-képet meg is festettem
Mindig azt hallottam az anyámtól, hogy az emberek sokat emlegették, az idősebbek büszkék voltak, hogy ismerték.
Nagy tisztelettel szóltak róla, de azt mindig hozzátették, hogy nem beszélgetős ember, ritkán szólít meg valakit.
Sokat sétált a kertben, a fák között, meg-megállt, gondolkozott, jegyzetelt, és ők messziről figyelték. Azt is emlegették, hogy nagyon érzékeny, gyenge ember volt, sokszor fázott, és ha rosszabb idő volt, a köpenyébe burkolózott.
Hogy tényleg így lett volna, nem lehet bizonyítani, mindenesetre az anyám úgy hitte, ez a valóság.
Anyám úgy gondolta, annyira tisztelték, hogy már szinte féltek tőle. Mondták még, hogy jó ember volt, ritkán beszélt, de akkor finoman.
Hogy anyám elbeszéléseit komolyan kell venni, már rég tudom.
(Réti Zoltán: Gondolatok Madách és Csesztve körül. Palócföld, 1998/2) Vissza