Előszó
"Sokadik Retúr ez. Töménytelen mennyiségű verssel, prózával, műfordítással, törzsasztalokkal és visszatérő vendégekkel. Az írásoknak bennem nem mindig van gazdájuk, vagy legalábbis csak...
Tovább
Előszó
"Sokadik Retúr ez. Töménytelen mennyiségű verssel, prózával, műfordítással, törzsasztalokkal és visszatérő vendégekkel. Az írásoknak bennem nem mindig van gazdájuk, vagy legalábbis csak virtuálisan. Általam elképzelt, a versek által alkotott képhez, archoz kötődnek, és magamban meg is szólítom mindegyiküket. Ők azt kérdezik: "A játszótársam mondd akarsz-e lenni"? Én visszakérdezek: "Akarsz-e játszani mindent, mi élet"? Kérdésemre újabb kérdés a válasz: "Akarsz-e teljes, tiszta szívvel élni"? És a kérdés a felelet. Akarok! És játszunk "kígyót, madarat, hosszú utazást, vonatot, hajót, karácsonyt, álmot, mindenféle jót". Játszok Kosztolányival, játszok Illés Gáborral, Kovács-Cohner Róberttel, Nagy Zsukával, Debreczeni Boglárkával, Kiss Dániellel, Bán Olivérrel, Dömény Veronikával, Pelesek Dórával, és mindazokkal, akik tíz kötet tartalomjegyzékében megjelentek. Játszok Turczi Pistával, Vass Tibivel, Dukay Nagy Ádámmal, Gyurkovics Tibi bácsival, Buda Ferivel és Bella Pistával, akik új nemzedéküknek segítettek építeni a közös hajót, hadd küzdjenek a hullámokkal. Nincs szerző, aki süllyedt volna. Olyan akad persze, aki más vizekre evezett, de a találkozást Trisztánnal, Borneót, a szigeteket, állomásokat, kereszteket, kopjafákat, szellemi útitársakat nem felejtik. Amit pedig maguk mögött hagytak, az maradandó."
Vissza 
