Előszó
Részlet a kötetből:
A KRISZTINA-LEGENDA.
(Első közlemény.)
1. A Krisztina-legenda nem tartozik ama dolgok közé, melyeknek puszta említése érdeklődést ébreszt; azonban tárgyalását megokolja az a körülmény, hogy nagyobb legendáink közt egy sincsen, amelyről kevesebbet tudunk, mint a Sz. Kr. Életéről. Révai Miklós, majd Toldy Ferenc ír róla néhány szót, jelesül: hogy kézirata valószínűleg a XVI. sz. elejéről való másolat; hogy kódexének külön címlevele van és írója a hosszú magánhangzókat sajátos módon jelöli; hogy hátul egy levél híja; s végül: hogy a benne előadott legenda esetleg Báthory László paulinusnak fordításai közül való; de ezzel a kevéssel aztán végkép be is érjük és a Nyelvemléktár 1881-ben semmivel sem tud többet, mint Révai 1803-ban. Még csak azt a primitív kérdést sem döntötték el, vajon mekkora az a szövegrész, amely a magyar kéziratból elkallódott.
Igaz, hogy maga a Krisztina-vita nem remeke a legendaírásnak és Szent Elek, Szent György, Szent Kristóf, Szent Magdolna, Jozafát és Bárlám, vagy Alex. Szent Katalin történetével távolról sem állítható egy sorba; azonban a középkori magyar legendás emlékek között már terjedelme miatt sem mellőzhető hallgatással és a vele való foglalkozás pusztán magyar szövegének kellő megállapítása és megvilágítása érdekében sem mondható fölöslegesnek.
Vissza 
