OMZSA évkönyv Ribáry Géza emlékének

Előszó

Harmadízben lép immár a magyar zsidó nyilvánosság elé a segítés munkájának könyvbe foglalt dokumentuma: az OMZSA-Évkönyv, Föltáruló lapjairól a megnyílt zsidó szivek ragyogó áldozatvállalásának himnusza zeng. Az egymásbafogódzkodó és összeölelkező gondolatokban, szavakban, betűkben és Írásjelekben, mint a testvéri összetartás beszédes jelképeiben, a jóság szent ritmusa remeg. Ez a szabályosan váltakozó ütemes dallam: a szívek muzsikája fogja össze, olvasztja harmóniába e könyv minden egyes sorát. Tanulság és példa, figyelmeztetés és intő jel ez minden zsidó ember számára, Íme lásd: ahogy a gondolat élete csak az egységben, az összhangban a harmóniában válik értelmessé, azonképpen az ember élete is csak a közösségben és csak a közösség által kap értelmet, vigaszt, enyhülést és elfogadható magyarázatot minden megpróbáltatásra és szenvedésre.
A magyar zsidó egyetemesség gondterhes pillanatait, válságos óráit jegyzi föl és tartja nyilván ez a könyv. De ez a nyilvántartás nemcsak a baljóslatú, végzetes eseményeket, hanem a zsidó szolidaritás halhatatlan példáit is megörökíti. Nemcsak az elhullajtott könnyet és a reménytelenségbe roskadt szomorúságot siratja, hanem a fájdalmat enyhítő és gondotoszlató jóságot is dicséri, hogy így példát mutasson az elesettnek és útmutatást adjon a megroskadottnak. Nemcsak a reszkető kézből kihullott kenyeret és nemcsak az összeomlott exisztencia romjait festi komor színekkel, hanem a kenyeretosztó testvéri szeretet napsugarát is fölragyogtatja,. Megmutatja a sötét mélységet, hogy lássuk, hová zuhanhatunk valamennyien, de fölmutatja azt a mérhetetlen erőt, amely a legiszonytatóbb mélységből is fölemel.
Ezért íródik ez a könyv immár harmadik éve: például és tanításul, tanulságul és figyelmeztetésül azoknak, akik már nem hisznek; a reményteleneknek, akik már nem híznak sorsuk jobbrafordulásában; és azoknak is, akik még mindig értetlenek, a közömböseknek, akiknek szíve még mindig nincs velünk. Vissza