Réz Mihályék kóstolója

Előszó

ELŐSZÓ a harmadik kiadáshoz
Ezt a könyvet a szerző a második világháború utolsó éveiben írta. Azt szerette volna, hogy már akkor az ifjúság olvasmányai közé kerüljön és nevelőleg hasson, proletárszolidaritásra serkentsen s a Horthy-rendszer bűnös háborúját meggyűlöltesse. A szigorú cenzúra miatt azonban mondanivalóját sok tekintetben csak sejtetések-kel próbálta kifejezni. Kiadásra azonban így sem került sor. Az első kiadás csak 1946-ban, a felszabadulás után jelent meg Budapesten. Második kiadása már országunkban, Kolozsvárott történt 1947-ben. A szerző már akkor szerette volna a könyvet átjavítani s hőseinek történetét a felszabadulásig fejleszteni. De akkor nem jutott hozzá. A harmadik kiadás 1954-ben erre alkalmat adott. A szerző a homályos s bizonyos félreértésekre is okot adható sejteté-seket világos szókimondással helyettesítette, a befejező részt pedig egy fejezetnyi bővítéssel teljesebbé tette.
Ezt a javított és bővített kiadást tekinti hitelesnek s az érettebb ifjúság számára is ajánlatosnak.
A SZERZŐ Vissza

Fülszöveg

Azóta, hogy Kádár Laci túlesett az évzáró vizsgán, minden reggel izgatottan ugrott ki az ágyból. Első mozdulatával az ablakfüggönyt rántotta félre, s aggódva tekintett ki: vajon nem borult-e be, nem esik-e. És amikor látta, hogy se nem esik, se nem borul, még izgatottabbá vált. Siető kapkodással felöltözött, öltözhetett volna szép nyugodtan is, hiszen senki sem kergette. Alhatott volna akár délig is, mert senki sem zaklatta. Édesanyja ilyenkor már nem volt otthon. Háromnegyed hatkor rendszerint munkába sietett. Testvérek sem lármáztak körülötte: Laci egyetlen gyereke volt özvegy édesanyjának s még csak különösen fontos dolgai sem akadtak, amik sürgették volna.
Ö hat órakor mégis fölkelt s úgy kapkodott, mintha kergetnék. Minden pillanatot sajnált, amit nem kint a napfényen vagy a szomszéd fiuknál és a réten töltött. Ó, mert csudaszép volt ez az idei nyár, szebb az összes előbbi nyaraknál.
Ez volt a tizenharmadik, amit Laci megért, de egyikkel sem hasonlíthatta össze a mostanit. Hogy miért? Arról bajosan adhatott volna számot. Egyszerűen ez volt a legszebb. Lehet, hogy csak azért, mert állandóan izgult valamiért. Néha csak azért, hogy a szomszédok padlásain kalandozhassák. Máskor meg azért, hogy az édesanyja rejtélyes fiókjaiban kotorászhasson.
Egyszerűen és megfoghatatlanul nem bírt magával. Lélegzetállító ötletek cikáztak keresztül rajta. Borzongató sejtelmek ragadták torkon. Ha útjába kő esett, fel kellett kapnia és eldobnia. Máskor úgy érezte: rögtön, de rögtön kirázza a hideg, ha menten fel nem ugrik az asztal tetejére. Egyszóval nem fért a bőrébe. Különösen szűknek érezte azt ma reggel. Ki kellett ugrania az ágyból, hogy nyomban, de igazán nyomban kiszaladjon a rétre és elordítsa magát. Különben is hat órára gyülekezőt beszéltek meg a fiúkkal. Azután azután övék az egész Kajántó telep, övék a szép nyári nap. Gyönyörű dolgok történhetnek estig, tehát sietni, sietni! Még
7 Vissza