Réz Mihályék kóstolója

Fülszöveg

Azóta, hogy Kádár Laci túlesett az évzáró vizsgán, minden reggel izgatottan ugrott ki az ágyból. Első mozdulatával az ablakfüggönyt rántotta félre, s aggódva tekintett ki: vajon nem borult-e be, nem esik-e. És amikor látta, hogy se nem esik, se nem borul, még izgatottabbá vált. Siető kapkodással felöltözött, öltözhetett volna szép nyugodtan is, hiszen senki sem kergette. Alhatott volna akár délig is, mert senki sem zaklatta. Édesanyja ilyenkor már nem volt otthon. Háromnegyed hatkor rendszerint munkába sietett. Testvérek sem lármáztak körülötte: Laci egyetlen gyereke volt özvegy édesanyjának s még csak különösen fontos dolgai sem akadtak, amik sürgették volna.
Ö hat órakor mégis fölkelt s úgy kapkodott, mintha kergetnék. Minden pillanatot sajnált, amit nem kint a napfényen vagy a szomszéd fiuknál és a réten töltött. Ó, mert csudaszép volt ez az idei nyár, szebb az összes előbbi nyaraknál.
Ez volt a tizenharmadik, amit Laci megért, de egyikkel sem hasonlíthatta össze a mostanit.... Tovább

Fülszöveg

Azóta, hogy Kádár Laci túlesett az évzáró vizsgán, minden reggel izgatottan ugrott ki az ágyból. Első mozdulatával az ablakfüggönyt rántotta félre, s aggódva tekintett ki: vajon nem borult-e be, nem esik-e. És amikor látta, hogy se nem esik, se nem borul, még izgatottabbá vált. Siető kapkodással felöltözött, öltözhetett volna szép nyugodtan is, hiszen senki sem kergette. Alhatott volna akár délig is, mert senki sem zaklatta. Édesanyja ilyenkor már nem volt otthon. Háromnegyed hatkor rendszerint munkába sietett. Testvérek sem lármáztak körülötte: Laci egyetlen gyereke volt özvegy édesanyjának s még csak különösen fontos dolgai sem akadtak, amik sürgették volna.
Ö hat órakor mégis fölkelt s úgy kapkodott, mintha kergetnék. Minden pillanatot sajnált, amit nem kint a napfényen vagy a szomszéd fiuknál és a réten töltött. Ó, mert csudaszép volt ez az idei nyár, szebb az összes előbbi nyaraknál.
Ez volt a tizenharmadik, amit Laci megért, de egyikkel sem hasonlíthatta össze a mostanit. Hogy miért? Arról bajosan adhatott volna számot. Egyszerűen ez volt a legszebb. Lehet, hogy csak azért, mert állandóan izgult valamiért. Néha csak azért, hogy a szomszédok padlásain kalandozhassák. Máskor meg azért, hogy az édesanyja rejtélyes fiókjaiban kotorászhasson.
Egyszerűen és megfoghatatlanul nem bírt magával. Lélegzetállító ötletek cikáztak keresztül rajta. Borzongató sejtelmek ragadták torkon. Ha útjába kő esett, fel kellett kapnia és eldobnia. Máskor úgy érezte: rögtön, de rögtön kirázza a hideg, ha menten fel nem ugrik az asztal tetejére. Egyszóval nem fért a bőrébe. Különösen szűknek érezte azt ma reggel. Ki kellett ugrania az ágyból, hogy nyomban, de igazán nyomban kiszaladjon a rétre és elordítsa magát. Különben is hat órára gyülekezőt beszéltek meg a fiúkkal. Azután azután övék az egész Kajántó telep, övék a szép nyári nap. Gyönyörű dolgok történhetnek estig, tehát sietni, sietni! Még
7 Vissza