Fülszöveg
Szomory Dezső
"... mindig úgy szerettem volna élni, ahogy ezt magamnak megírnám" - mondja Szomory A párizsi regény-ben. Holott ez a vágy - az élet és a mű egységének vágya - Szomory hosszú életében sokszor megvalósulhatott. Megvalósult az életmód különcségében és az írói stílus különösségében, a szokások és az érzések túlfinomult arisztokratizmusában, amelyet Szomory tudatosan vállalt. A szélsőséges magatartás persze mindig támadások céltáblája, Szomory egész életében, de még halála után is támadások kereszttüzében állt.
A különböző előjelű gyanakvásokkal vitázva Réz Pál Szomory objektív portréját rajzolja meg. Az íróét, aki nemzedéktársainál, a Nyugat nagyjainál egy évtizeddel idősebb lévén egyedül kénytelen megjárni az irodalom konzervatív formáival való szembefordulás útját, s aki legjobb műveiben arra is képes, hogy meghaladja maga kiharcolta különös stílusát. Mert Szomory voltaképpen romantikus, nyelve szinte vörösmartys ihletésű, de késői romantikus; a romantika illúzióit,...
Tovább
Fülszöveg
Szomory Dezső
"... mindig úgy szerettem volna élni, ahogy ezt magamnak megírnám" - mondja Szomory A párizsi regény-ben. Holott ez a vágy - az élet és a mű egységének vágya - Szomory hosszú életében sokszor megvalósulhatott. Megvalósult az életmód különcségében és az írói stílus különösségében, a szokások és az érzések túlfinomult arisztokratizmusában, amelyet Szomory tudatosan vállalt. A szélsőséges magatartás persze mindig támadások céltáblája, Szomory egész életében, de még halála után is támadások kereszttüzében állt.
A különböző előjelű gyanakvásokkal vitázva Réz Pál Szomory objektív portréját rajzolja meg. Az íróét, aki nemzedéktársainál, a Nyugat nagyjainál egy évtizeddel idősebb lévén egyedül kénytelen megjárni az irodalom konzervatív formáival való szembefordulás útját, s aki legjobb műveiben arra is képes, hogy meghaladja maga kiharcolta különös stílusát. Mert Szomory voltaképpen romantikus, nyelve szinte vörösmartys ihletésű, de késői romantikus; a romantika illúzióit, a finnyás arisztokratizmust, az érzések dekadenciáját a saját műveiben rombolja le - az irónia eszközével. Hiszen hol is lehetne a reálisan és gúnnyal ábrázolt pesti kis- és nagypolgárok között tere a romantikának? A hősei szájába adott tirádákat Szomory addig nyújtja, gyötri, csigázza, amíg elszakad a húr, a pátosz komikumba csap át, és az irónia kétértelmű furcsa fénybe vonja nemcsak a figurákat, de a lelkesedést is, amellyel az író megformálta őket.
Réz Pál ihletetten azonosul könyve hősével: érzékeli és érzékelteti a mű minden árnyalatát, benső rezdülését. Szomory "vallomásaival", a művekből vett idézetekkel nemcsak dokumentálni akar; a citátumokat úgy válogatja, hogy az olvasó is megízlelhesse, csettintve forgathassa a szájában Szomory mondatait. De közben elemez és értékel. Egyszerűsítés nélkül, tiszta tollvonásokkal vázolja az író fejlődésének alaprajzát. Felidézi a kort, a közeget, amelyben Szomory írt és hatott, meghatározza az egyes művek helyét az életműben, s beilleszti az életművet az irodalomtörténet értékrendszerébe.
Vissza 
