Rezonanciák

Előszó

A Katona Zoltán katalógusában szereplő képek karakteresen közvetítik a művész régebbi munkáinál megismert formavilágot, ugyanazt az érzelmes-indulati, expresszív nyelvet, azonban a művek mélyebbé, rétegzettebbé, gyötröttebbé válnak. Első látásra szembeötlő, hogy Katona Zoltán hosszú évek alatt egy belülről módszeresen érlelt, önmaga törvényei szerint fejlődő, organikus formavilágot valósított meg, melynek semmilyen kívülről ráerőltetett festészeti vagy akár kultúrpolitikai programhoz nincs köze. Katonától mind az egy-egy időre felkapott divatirányzatok, mind a szikár és érzelemmentes festészeti programok távol állnak, gondolok itt például a geometrikus absztrakció rideg racionalitásra, vagy a monokróm festészet mögött meghúzódó elméleti programra, vagy újabban a digitalizált kép, a média által manipulált kép hagyományos festészettel történő feldolgozására. Katona Zoltán öntörvényű festő: akár expresszív, festői gesztusokkal, akár plasztikus, tömbszerű, pasztózus festésmóddal éri el a festmény rétegzettségének hatását, illúzióját, mindig csak saját belső hangjára, ösztönére, érzelmeire hallgat. Semmi más nem fontos számára az öntörvényű képtéren belüli egység megszenvedett megteremtésén kívül. Katona Zoltán direkt módon viszi át a vászonra érzelmi és indulati energiáit, és azokat bonyolult, erőteljes és vibráló, mégis repedezett és töredezett struktúrába építő, hol misztikus-archaikus képnyelvet idéző, hol lírai absztrakt jelleget öltő képekbe sűríti. Vissza