Előszó
Részlet a kötetből:
"A páduai professzor nem sok egyebet rendelt, mint az egyszerű veronai orvos: bőséges és változatos táplálkozást és szórakozást, de túlfárasztás nélkül. Még egy kis utazást...
Tovább
Előszó
Részlet a kötetből:
"A páduai professzor nem sok egyebet rendelt, mint az egyszerű veronai orvos: bőséges és változatos táplálkozást és szórakozást, de túlfárasztás nélkül. Még egy kis utazást is ajánlott és így Giulia és Giorgio Residori elhatározták, hogy elkísérik Recoaróba öreg barátnőjüket, Agata Nichesolát.
- Recoaro fiatal lánykoromat fogja eszembe juttatni - mondta Giulia.
A híres orvosprofesszor csupa általánosságot mondott, amelyek olyan benyomást is tehettek, mintha reményt akarna nyújtani, vagy legalább is az életre vonatkoztak és nem a halálra: Giorgio Residori csak ezt kívánta, egyebet nem is kívánhatott, vagy akarhatott.
Nem túlságosan fárasztó szórakozás, bőséges és változatos táplálkozás: ezt ismételgette még néhány napon keresztül látogatásról látogatásra a professzor, majd vérátömlesztést javasolt.
- Professzor úr, van remény?
- A fehérvérűség egyike a legreménytelenebb betegségeknek, amelyeknek mintha csak azért adott volna létjogosultságot az Isten, hogy megalázza a tudomány elbizakodottságát. Miután hivatásom tiltja, hogy hazudjam, nem nyújthatok reményt.
- Hány esztendő? - kérdezte elfulladó hangon Residori; majd, miután a tanár nem felelt azonnal, rekedten kijavította:
- Hány hónap?
Vissza