Hat majdnem könnyű előadás

Előszó

Ha meg akarjuk érteni, mitől volt Richard Feynman olyan nagyszerű tanár, akkor nem tekinthetünk el annak értékelésétől, hogy tudósként milyen figyelemre méltó egyéniség volt. Valóban egyike a huszadik századi elméleti fizika legkimagaslóbb alakjainak. Ehhez való hozzájárulása központi szerepet játszott annak a sajátos megközelítésnek a kifejlődésében, ahogyan ma a kutatás határszélein a kvantumfizikát alkalmazzuk, és ezzel együtt egész mai világképünk kialakulásában. A Feynman-féle pályaintegrálok, a Feynman-diagramok és a Feynman-szabályok a modern elméleti fizika alapeszköztárába tartoznak - olyan eszközök ezek, amelyek nélkülözhetetlenek a kvantumelmélet törvényeinek fizikai terekre való alkalmazásában (pl. az elektronok, protonok és fotonok kvantumelméletében), és lényeges részét alkotják azoknak az eljárásoknak, amelyek segítségével e szabályok összhangba hozhatók az Einstein-féle speciális relativitáselmélettel. Jóllehet e fogalmak egyikét sem könnyű megérteni, Feynman sajátos megközelítése mindig áthatóan világos, és félresöpri a fölösleges bonyodalmakat. Szoros kapcsolat volt a kutatásban felmutatott különleges képességei és tanárként megmutatkozó rendkívüli tulajdonságai között. Egyedülálló tehetsége lehetővé tette, hogy átvágja magát azokon a bonyodalmakon, amelyek gyakran homályba burkolják egy fizikai probléma lényegét, és világossá tegye a mögötte meghúzódó alapvető fizikai elveket. Vissza