Előszó
Huszonnyolcéves volt Wagner Richárd, a Párizsban nyomorgó német muzsikus, aki barátaiban csalódva, remegő reménységgel várta első színpadi műveinek, a Rienzi-nek és A bolygó hollandi-nak előadását,...
Tovább Előszó
Huszonnyolcéves volt Wagner Richárd, a Párizsban nyomorgó német muzsikus, aki barátaiban csalódva, remegő reménységgel várta első színpadi műveinek, a Rienzi-nek és A bolygó hollandi-nak előadását, amikor megismerkedett a germán népmondának ama drámai momentumokban bővelkedő anyagával, amelyből a Tannhäuser és a Lohengrin eszméjét merítette. Valószínű, hogy már ekkor, a negyvenes évek elején, került eléje a csodálatos és megkapó Parsifal-legenda is, amelynek csíráit megtaláljuk 1848-ban papírra vetett drámai vázlatában, a vázlatnak maradt Nazarethi Jézus-ban is, amelyben Mária Magdolna már a későbbi Kundry ősi típusa és amelynek alapgondolatában már megnyilatkozik Wagnernek az a Parsifal-ban tökéletesen megvalósított törekvése, hogy a kereszténységet legmagasztosabb megnyilvánulásaival drámában dolgozza föl, vallási és erkölcsi meggyőződésének adva művészi formában kifejezést.
Vissza 
