Előszó
Részlet a könyvből:
- Te!
- Te vörös!
- Halló te rőthaju ! Süket vagy-e ?
Csinos arcú, sötétkék tengerészruhás 14-15 éves fiu állt a magas kerítés tetején s onnan kiabált le a szomszéd...
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
- Te!
- Te vörös!
- Halló te rőthaju ! Süket vagy-e ?
Csinos arcú, sötétkék tengerészruhás 14-15 éves fiu állt a magas kerítés tetején s onnan kiabált le a szomszéd kastély kertjében sétáló leánykához. A kisleány vézna, sápadtarcu kis teremtés volt. Jól hallotta a magasból jövő hangot, de nem felelt. Az utolsó kiabálásra mégis csak fölnézett
- Egyáltalában nem vagyok süket.
- Hát akkor, miért nem felelsz ?
- Mert van rendes nevem és ahogy te kezdted, igy nem szokás uri gyerekeknek beszé'ni.
A kerítés tetején álló fiu elvörösödött.
- Hallod-e, igazad van, de én még nem tudom, ki vagy te. Ma látlak először. Ha megengeded, hogy átmásszam hozzátok, akkor bemutatkozom. A vöröshaju kisleány fölvonta a vállát.
- Nem bánom, de a kapun is bejöhetnél.
A fiu nem várta meg a mondat végét, átfordította magát a kerítésen s egy pillanat alatt lent állt a leányka mellett.
- Erre sokkal közelebb az ut - mondta magyarázólag, azután komoly arccal mutatkozott be.
- Tamássy Arisztid vagyok, a budapesti katonaiskola növendéke.
- Háromszéky Anna Mária.
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal