Vimalakirti szútra/Lótusz szútra

Előszó

A Mahajana buddhista írások csillogó ékkövei ez a könyv úgy kitűnik, mint egy mesterien csiszolt gyémánt. A Vimalakirti tanításai a Transzcendentális Bölcsesség (Prajnaparamita) Írásainak aranya, ezüstje és igazgyöngyei, a Versfüzér (Avatamsaka) vagy az Elképzelhetetlen Megvilágosodás (Acintyavimoksa) Írásainak zafírjai, rubinjai és gyémántjai között helyezkedik el, megtöri ezek fényét és a szemlélőnek a gyémánt koncentrált szivárvány-fényeként sugározza vissza.
Ezzel a gondosan kidolgozott tradicionális metaforával próbálom kifejezni Vimalakirti tanításainak egyedülállóságát a buddhista írások között; hasznosságát a Mahajana-tanok legjavának tanulmányozására - mind az alaposság, mind az átfogóság tekintetében; erkölcsi tisztaságát, mint a műértő élvezetének tárgyát. Segít megértenünk, hogy India, Közép-Ázsia, Kína, Japán és Kelet-Ázsia Mahajana buddhistáinak több száz generációja hogyan tanulmányozza, tiszteli és élvezi ezt a szútrát, megvilágosodást, inspirációt és a kellemes humor eleganciáját találva benne.
Vimalakirti tanításainak eredeti szövegéről semmi biztosat nem tudunk. Tartalmazza Gautama Buddha idejében (Kr. e. 6-5. sz.) történt események leírását, de írott szöveg nem volt Indiában egészen addig, amíg Nagarjuna (Kr. e. 1. sz.-Kr. u. 1. sz.) fel nem elevenítette a Mahajana tradíciókat, felfedezve a Mahajana Szanszkrit Szútrákat, köztük a Vimalakirti-szövegeket. Ezt a szöveget ezután hétszer fordították le kínaira a 3. századtól kezdődően, amelyek közül Kumarajiva (Kr. u. 406.) fordítása volt a legnépszerűbb, Hsüa nTsang-é (Kr. u. 650) pedig technikailag a legpontosabb. Tibeti nyelvre kétszer fordították le, a döntő változatot a jól ismert fordító, Chos Nid Thsul Krims készítette a kilencedik században. Ezen kívül lefordították még sogdi, khotáni és újgur nyelvekre is. Sajnos minden alapvető szanszkrit szöveg elveszett, kivéve néhány töredéket, amelyet Mahajana filozófiai munkákban találtak.
Vissza