Rodin

Fülszöveg

Auguste Rodin szobrai a modern szobrászat ikonjaivá váltak. A Gondolkodó és A csók azok számára sem ismeretlen, akik soha, egyetlen galéria kapuját sem lépték át; A Pokol kapuja azokból is áhítatszerű érzést vált ki, akik nem rajonganak különösebben a szobrokért, a monumentális alkotásokért. A mód, ahogy Rodin kifejezi karakterei érzelmeit és személyiségjegyeit, ugyanúgy nagy hatást gyakorolt a századelő klasszikus látványhoz szokott közönségére, mint a mai, posztmodernen nevelkedett nézőre. Az alkotások szelleme örökérvény; emiatt őrzik meg Rodin szobrai frissességüket.
Éppen ez a mód, ezek az értékek voltak az okai annak, hogy a hivatalos francia művészvilág éveken át kirekesztette magából Rodint. Sokáig tartott, míg a nem túl tehetős családból származó szobrász tekintélyt szerzett magának alkotásaival. A párizsi Képzőművészeti Főiskola (Grande École des Beaux-Arts) háromszor utasította vissza felvételi kérelmét, kiállításra kerülő műveit pedig - például az Érckorszakot - kétkedve fogadták: az élethű alakok láttán többekben felébredt a gyanú, hogy a formákat közvetlenül emberi testekről mintázták. Rodint azonban lassan-lassan mégis utolérte a siker, és az idő múltával jelentős megbízásokat is kapott (A Pokol kapuja, Calais-i polgárok). Már tekintélyes mesternek számított, amikor megalkotta Victor Hugo, később pedig Balzac emlékművét, az írók szellemének leghívebb portréit. Ironikus módon 1917-ben, néhány nappal a halála után végül mégis az Académia Francaise tagjai közé választották.
Albumunk Rodin több mint fél évszázados pályájának legjelentősebb alkotásait mutatja be. A művészről, feleségéről, műveiről és szerelméről, Camille Claudel-ről készült fényképekkel illusztrált bevezető részben Tim Marlow összefoglalja Rodin hosszú életét, és ír a sorsát formáló erőkről. A kötet, mely valódi kincs a művészet iránt rajongók számára, Rodin hatvan legcsodálatosabb alkotásának színes fotóját, és a rájuk vonatkozó információkat tartalmazza. Vissza