Előszó
Részlet a könyvből:
- Pierret! Szól a telefon, nem hallod?
Az irodaküldönc felhasználva a reggeli nyugalmat, amikor az orvosokat és a betegeket elfoglalja a kezelés s a földszint üres, a...
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
- Pierret! Szól a telefon, nem hallod?
Az irodaküldönc felhasználva a reggeli nyugalmat, amikor az orvosokat és a betegeket elfoglalja a kezelés s a földszint üres, a veranda karfáján áthajolva, a jázminok illatát szagolgatta. Gyorsan elhajította cigarettáját és leakasztotta a hallgatót.
- Halló!
- Halló, itt a grasse-i iroda! Távirat a le mousquier-i kórháznak.
- Egy pillanat - szólt a küldönc, odahúzta a tömböt és a ceruzát. - Jöhet. A postáskisasszony diktálni kezdte:
„PARIS - 1918 MÁJUS 3 - 7 ÓRA 15 - DOKTOR THIBAULT - GÁZMÉRGEZETTEK KÓRHÁZA - LE MOUSQUIER GRASSE - ALPES-MARITIMES - Megvan?
- MA-RI-TIMES - ismételte a küldönc.
- Folytatom: WAIZE NÉNI... W, mint Wladimir, A, I, Z, E... WAIZE NÉNI MEGHALT - TEMETÉSE VASÁRNAP TÍZKOR MENHELYEN POINT-DU-JOUR - Aláírás: ÜDVÖZÖL GISE. Vége. Ismétlem...
A küldönc kilépett a hallból és a lépcső felé indult. Ebben a pillanatban egy öreg ápoló jelent meg az iroda előtt, fehér köpenyben, kezében tálca.
- Fölmégy, Ludovic? Vidd csak föl ezt a táviratot az 53-masba.
Az 53-mas üres volt. Az ágy megvetve, a szoba rendben. Ludovic a nyitott ablakhoz lépett és kisandított a kertbe: Thibault ezredorvos nem volt ott...
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal