A nemzetek szükségességéről

Fülszöveg

„Egy életképes demokrácia olyan közösséget feltételez, amelyben az emberek összetartozónak érzik magukat, és amely iránt hűséget tanúsítanak. Megtapasztalják, hogy a közös »mi« részei. Kölcsönös kötelezettségeik fűzik őket egymáshoz; ezek biztosítják, hogy bajban segítik egymást, továbbá arra ösztönzik őket, hogy kivegyék részüket a politikai életből, és hogy akkor is elismerjék a demokratikus folyamat eredményét, amikor veszítenek. Ugyancsak érezniük kell, hogy a fontosabb közösségi ügyekkel kapcsolatos döntéshozatal közös ellenőrzésük alá tartozik. Ha ezek a feltételek nem teljesülnek, a demokrácia elkorcsosul, a törvénytisztelet elsorvad, és a társadalom villongó szekértáborokká esik szét. Scruton elismeri, hogy elvben bizonyos államformák eleget tudnának tenni ezeknek a feltételeknek. A modern világban azonban csak a nemzetállam képes erre igazán. A globális vagy regionális intézmények és szervezetek, úgymint az ENSZ, az EU vagy a WTO, illetve a multinacionális vállalatok nem alternatívái a nemzetállamnak. Sőt mi több, az ilyen képződmények léte eleve föltételezi, hogy erős nemzetállamok hálózata támogatja őket: ezek szedik be az adókat, biztosítják a nemzetközi szervezetek nevében föllépő haderőt, mozgósítják ezek érdekében a közvéleményt, és fenntartják a törvények uralmát. A nemzetállamok aláaknázása nem a liberális utópisták elképzelte globális összhangot idézi elő, hanem a globális zűrzavart. [...]
Jóllehet Scrutont elsősorban a tulajdon hazájával való törődés sarkallja, a nemzetek és a nemzetállamok védelmében felhozott érvei egyetemes elvekből indulnak ki." Vissza