A romantikus korszakküszöb (dedikált példány)

Fülszöveg

A romantikus korszakküszöb korszerű irodalomtudományi kérdésirányokat ötvöző felfogásáról már a cím és az alcím árulkodik, hiszen a történeti reflexió kétféle - hermeneutika i és foucaulti-i - hagyományának az összekapcsolását jelzi előre, s ebben a keretben a neoklasszika-értés tradíciójának a felülvizsgálatát és a romantika-értelmezés megújítását célozza. A neokantiánus episztémé terminusával a stílustörténeti alapú korszelet-leírást „vonja a törlésjel alá", a romantikus korszakküszöb előtti és utáni jelenségek így a metatörténeti koncepció jegyében - a kánon poétikai és diszkurzív alakzataiban érvényesülő elmozdulások szintjén - nyernek új megvilágítást. Ilyen elméleti háttér előtt kerül tehát sor a klasszika zártságának és bomlásának, illetve a kora romantika szimbolikus, allegorikus és ironikus struktúráinak a bölcseleti, poétikai és (de Mant „másként értő") retorikai értelmezésére Kazinczy, Berzsenyi, Döbrentei Gábor, Katona József és Vörösmarty középpontba állításával - mindezzel arra is törekedve, hogy egymásban reflektált elméleti alapok és értelmezés szerves alakzatával a korszakleírás lehetséges modelljét hozza létre. Vissza