Magyar Építőipar 1974/8-9.

Előszó

Megyénk építőiparáról szólni nemcsak azért megtisztelő felelősség, mert milliárdos nagyságrendű iparról van szó, hanem -és elsősorban -azért, mert Fejér megye több mint tizenkétezer dolgozójának életéről, munkájáról van szó. Most, amikor hazánk felszabadulásának harmincadik évfordulójára készülünk, napi tennivalóink és jövőbeni terveink készítése közben olyan hatalmas történelmi leltárt is el kell készítenünk, mint az elmúlt három évtized mérlege. A „Magyar Építőipar" ezzel a megyei különszámával szándékaink szerint ennek a hatalmas leltárnak egy értékes fejezetét adja az olvasók kezébe: megyénk szocialista építőiparának fejlődését érzékelteti képekkel, számsorokkal, szöveges visszaemlékezéssel. Ezek a visszapillantások az építőmunkások legszebb dicséretét jelentik. Igazolják azt, hogy az építőipar milyen fontos feltétele a fejlődésnek: az életszínvonal növekedésnek, az iparosodásnak, a mezőgazdaság korszerűsítésének, az oktatási, művelődési feltételek javulásának, az egyén és a társadalom közérzetében bekövetkező kedvező változásnak. Mert épületek kellenek a munkához, az otthonhoz, a szórakozáshoz, a művelődéshez. Minden tevékenységünkhöz. Úgy is szokás ezt mondani, hogy az élet edényrendszere az épület, az építmény, amelyet tervezők, beruházók és kivitelezők hoznak létre. Megyénkben ez az ,,edényrendszer" történelmi mércével mérve is óriási fejlődésen ment át a felszabadulás óta. Felépült az ország első szocialista városa: Dunaújváros, s felépült mindaz az évtizedek során, ami ma Dunaújvárost jelenti az országnak, világnak; a dunaújvárosi üzemek, élükön a Dunai Vasművel, amelyhez hasonló ipari óriást még csak el sem lehetett képzelni a ,,régi Magyarországon". Felépültek a város könnyűipari üzemei, élükön a Papírgyárral. Létesült egy főiskola és sok más, . . született egy új város, tényleg tartalmában is új, városára büszke, azért áldozni tudó jelentős munkásréteg itt, a Duna partján. A megyeszékhely ezer esztendős álmosságát is a szocialista építőipar törte meg. Azzal, hogy képessé vált a történelmileg lehetőséggé érlelődött fejlődés megalapozására. Új gyárak, új lakótelepek, iskolák, óvodák, bölcsődék sorát hozva létre, s megteremtve annak az építészeti feltételeit, ami Székesfehérvár mai valósága; tornyok városából az elektronika, az autóbuszgyártás, az alumínium városa lett. Két város fejlődéséből azonban még mindig nem lehet hitelesen bizonyítani megyénk építőmunkásainak, fizikai és műszaki dolgozóinak eredményeit. A példatár szegényes maradna annak érzékeltetése nélkül, amit községeinkben, falvainkban, a szocialista mezőgazdaság és a nem városi életkörülmények hatalmas változásának érdekében végeztek az építők. Hiszen a mezőgazdasági üzemek építményei ma már sokszor nagyobbak, bonyolultabbak, mint amit évtizedekkel ezelőtt egy-egy ipari kis- vagy középüzem jelentett. Gabonatárolók, gépszínek, szárítóüzemek éppen úgy megtalálhatók a ,,vidéki munkák" sorában, mint például a többszáz dolgozót foglalkoztató bodajki szövőgyár, a móri csőgyár, vagy éppen a járási székhelyek üzemei, orvosi rendelőintézetei, lakótelepei. Az hiszem, egyetlen építőipari dolgozó sem állítja azt, hogy ez kizárólag az építőipar érdeme. Hogy ez létrejöhetett, ennek alapja a szocialista társadalmi rend. és ezen belül a kialakult szocialista munkamegosztás, amely a technika olyan méreteit teremtette meg, amivel az építőipar ma dolgozhat. Bonyolult és kevésbé bonyolult technikák és technológiák egész sora kapcsolódott be az építőipar munkájába itt, Fejér megyében is. A technika óriásdaruk és célgépek, betongyárak és a gépi adatfeldolgozás formájában vált szövetségesévé az építőmunkásnak. A tudomány a különböző termelési és irányítási rendszerek segítségével találta meg a kapcsolatot a gyakorlati élettel, s az egyes emberek, embercsoportok egyéni képességeik mind magasabb szintre történő emelésével váltak képessé a mind hatalmasabb feladatok megoldására. Vissza