Lidércnyomás

Fülszöveg

Valamikor szólásmondás volt a gyors karriert befutott emberek jellemzésére: " No, ez is megtalálta Amerikát!" Amerika a korlátlan lehetőségek hazájáként élt nemcsak a magyar köztudatban. S amikor Makszim Gorkij a század elején egy más Amerikát talált, s 1932-ben a "száguldó riporter" , Egon Erwin Kisch bemutatta az amerikai mennyországot, amely cseppet sem volt mennyország, bizonyára volt olyan olvasó, aki a a kommunista szerzők elfogultsgára gyanakodva, kételkedett egyben-másban. Azóta fél évszazad is eltelt magazin riportereként járt az Egyesült államokban, s akit kommunista részrehajlással egyáltalán nem vádolhatunk, ő sem a korlátlan lehetősgek dicséretét zengi. Így vezeti be riportjait: "Elfogult könyvet írtam...", de a hazáját óvó ember elfogultságával teszi ezt, hogy figyelmesztesse honfitársait: az oly sokaktól áhított és követni kívánt amerikai életforma, az "amerikacan way of life" csak a felületen csillog, a mélyben a bűnözés és az erőszak, a korrupció és a fajgyűlölet tenyészik, képmutatás és álszentség húzódik meg, és mindennapos a zsarolás, a nyomor és az éhezés.
Rolf Winter erről a lidércnyomásos Amerikáról ad döbbenetes képet. 17 riportja 17 röntgenkép az Egyesült Államok életéről; találóan tapint rá a kényes pontokra, akár az amerikai kisvárost mutatja be, akár az üzleti élet sötét rejtelmeire derít fényt, vagy a washingtoni bűnzés szinte már túlhaladhatatlan méreteiről ír. Pőrére vetkőzteti az érvényesülni hajszán alapuló magánéletet az iskolától a szexuális aberráltságokon át a temetőig. Vissza