kiadvánnyal nyújtjuk Magyarország legnagyobb antikvár könyv-kínálatát
| Kiadó: | Kossuth Egyetemi Kiadó |
|---|---|
| Kiadás helye: | Debrecen |
| Kiadás éve: | |
| Kötés típusa: | Ragasztott papírkötés |
| Oldalszám: | 307 oldal |
| Sorozatcím: | Agatha |
| Kötetszám: | 4 |
| Nyelv: | Magyar |
| Méret: | 24 cm x 17 cm |
| ISBN: | 963-472-297-0 |
| Megjegyzés: | Töredék kötet. |
| A Principatus politikai eszméi | 235 |
| Imperator Caesar Augustus | |
| Az isteni Augustus tettei | 238 |
| Augustus tisztségei és kitüntetései | 238 |
| Augustusnak a római államot gyarapító intézkedései | 240 |
| T. Livius | |
| A római nép története a város alapításától (részletek) | 243 |
| Előszó A világ első népe államának hétszázéves organikus fejlődése | 243 |
| Első könyv A Rómát alapító Romulus istenné válása | |
| A város a földkerekség jele lesz | 245 |
| Numa Pompilius vallási alapokra helyezi Rómát | 245 |
| Tullus Hostilius háborúkban acélozza meg Róma erejét | 246 |
| Az ún. Servius Tullius-féle alkotmány | 247 |
| Második könyv A római állam szervezet különféle szervekkel (Menenius Agrippa meséje) | 248 |
| Negyedik könyv A fejlődés záloga: a polgárjogi nyitottság | 249 |
| A nagy egyéniségeket a nagy tisztségek formálják | 254 |
| Ötödik könyv Patrícius álláspont: a néptribunusok megbontják a rendek összhangját, gyógyíthatatlanul beteggé teszik az államot | 255 |
| Feladata teljesítéséhez az istenek jelölték ki Róma helyét (Camillus beszéde) | 257 |
| Hatodik könyv Róma megerősödve születik újjá a gall katasztrófa után | 261 |
| A népszuverenitás popularis elve (Manlius anakronisztikus beszéde) | 262 |
| Egy optimata érvelés: a patríciusok jogainak korlátozása sérti az isteneket | 263 |
| Vergilius | |
| Aeneis | 264 |
| Első ének Iuppiter jóslata: A Római Birodalom időben és térben nem ismer korlátokat | 264 |
| Hatodik ének Augustus az új aranykor megteremtője. Róma múltja és történelmi küldetése | 265 |
| Nyolcadik ének Újabb fejezetek Róma történetéből. Augustus fegyvereit diadalra viszik az istenek a Kelet erői fölött | 267 |
| Horatius | |
| Carmina (Ódák) | 270 |
| A princeps Iuppiter földi képmása - Augustus Caesarhoz | 270 |
| A római erények (Az augustusi principatus értékrendje) | 271 |
| A római nép és állam mindig új életre támad (Drusu dicsérete) | 27 |
| P. Ovidius Naso | |
| Részlet az Átváltozások c. műből | 273 |
| A világ négy korszaka | 273 |
| Sztrabón | |
| Geógraphika | 275 |
| Ötödik könyv Rómát nem fekvése, hanem polgárainak fegyverei és vitézsége tették naggyá | 275 |
| A római építkezések az urbanizációt és a birodalmat szolgálják | 276 |
| Diodorus Siculus | |
| Történeti könyvtár (részletek) | 278 |
| Miként maga az állam, a történetírás is teljességre törekvő élő szervezet | 278 |
| Az arisztokrácia és a demokrácia összeütközése a C. Gracchus korabeli Rómában | 279 |
| Dionysius Halicarnassensis | |
| Részlet a Római régiségek-ből | 280 |
| A jó államforma teremti meg a jó polgárokat. Romulus elismertetése | 280 |
| Philón | |
| Józsefről (részletek) | 282 |
| Az államformáknak és a törvényeknek a népekhez kell igazodniuk a természetnek megfelelően | |
| A politikus legyen sokoldalú | 282 |
| Az államférfinak szabadon, az igazság és a közérdek alapján kell eljárnia a benne lévő értelem révén | 283 |
| Velleius Paterculus | |
| Római történelem (részletek) | 284 |
| Az állami életen belül is érvényes a természeti törvény: a fejlődés és a hanyatlás | 284 |
| Ha megszűnik a külső ellenségtől való félelem, az erkölcsök lehanyatlanak | 286 |
| A kiemelkedő politikus különleges helyzetet élvez | 286 |
| Az első triumviratus | 286 |
| Valerius Maximus | |
| Emlékezetes tettek és mondások (részlet) | |
| A római hódítás egyik következménye: a női fényűzés elterjedése | 288 |
| Idősebb Plinius | |
| Természetkutatás | |
| A méhek természetes állama csak azt ismeri, ami közös | 289 |
| Curtius Rufus | |
| Nagy Sándor | |
| Róma virágzásának alapja a császári hatalom: egy testhez egy fő tartozik X könyv | 290 |
| Seneca | |
| Erkölcsi levelek | 291 |
| 7. levél A tömeget kerülni kell | 291 |
| 9. levél A természet egybekovácsolja az embert az emberrel | 293 |
| 31. levél Formálja magát az ember az istenhez méltóvá! | 293 |
| 71. levél A természet törvénye szerint változik az államforma is | 297 |
| L. A. Seneca | |
| A haragról | |
| A haza és a társadalom organikus egység | 297 |
| L. A. Seneca | |
| A visszavonultságról | |
| A bölcs viszonya a politikai élethez | 298 |
| A lélek nyugalmáról | 299 |
| A polgár legyen hasznára mind az egyes embernek, mind az emberiségnek: teljesítse a kötelességét | 299 |
| Az egyik legfőbb polgári erény a mértékletesség: mindenki érje be tulajdon társadalmi helyzetével | 302 |
| A polgár kötelessége, hogy alkalmazkodjék a körülményekhez | 305 |
| Seneca | |
| Vigasztalások | 307 |
| Helvia vigasztalása | |
| "A bölcsnek hazája széles e világ" | 307 |
| Seneca | |
| A kíméletességről | 309 |
| A birodalom és a nép jólétének alapja a princeps természetében rejlő kíméletesség | 309 |
| Rómát és a birodalmat az uralkodó személye tartja össze: ő az állam lelke, míg az állam a princeps teste | 311 |
| Az uralkodó fő erénye a kegyesség, ezt kell gyógymódként alkalmaznia | 312 |
| Az uralkodó a természet rendje szerint áll az állam élén | 313 |
| A princeps kegyessége szétárad a birodalom testében | 315 |
| Seneca | |
| A jótéteményekről | |
| Ha a császárról van szó, ajánlatos lakatot tennünk a szánkra | 315 |
| Seneca | |
| A természet kérdései | |
| A történelem uralkodók, és államok virágzása illetve pusztulása | 316 |
| Lucanus | |
| A polgárháború (részletek) | |
| Rómát a polgárháborúban saját súlya dönti le | 317 |
| Quintilianus | |
| A szónoki oktatásról (részlet) | |
| Az állam hajója | 321 |
| Ifjabb Plinius | |
| Traianus magasztalása (részletek) | 322 |
| Az utód kiválasztása | 322 |
| Traianus, az eszményi uralkodó | 323 |
| A principatus megengedi, hogy a jó polgárok erkölcsei jussanak érvényre | 323 |
| Az igazi uralkodó maga is engedelmeskedik a törvénynek | 324 |
| A princeps felüdülése is hasznos a közügynek | 325 |
| A jó császár barátokkal veszi körül magát | 325 |
| Egy testőrparancsnok leváltása - "baráti" érdemei elismerésével | 326 |
| Bár az uralkodó adja a tisztséget, a megbízatás egyfajta kölcsönviszony | 327 |
| A principatuson belül a szabadonbocsátottak csak helyzetüknek megfelelő szerepet kaphassanak | 327 |
| Mivel érdemelte ki Traianus a "legjobb" jelzőt? | 328 |
| Ijfabb Plinius | |
| Levelek (részletek) | |
| Kilencedik könyv A történetírás kegyetlenül leleplezi a politikát | 329 |
| Tizedik könyv A császár szerencséje az egész emberiségnek üdvös | 329 |
| Traianus véleménye: a névtelen feljelentések kivizsgálása méltatlan az államhatalomhoz | 330 |
| Tacitus | |
| Iulius Agricola élete | 331 |
| Az államok hibája, hogy nem ismerik el a személyes értékeket | 331 |
| A könyvégetés nem fojthatja el a nép szavát és a senatus szabadságát | 332 |
| Az államrend újjászületésének alapja: a principatus és a szabadság egyesítése | 332 |
| Egy eljövendő senator fő erénye: a mérték | 333 |
| A szabadság elvesztése és a nyugalom a barbárokat is megfosztja tetterejüktől | 333 |
| A frissen meghódított britannok nem viselik el az igazságtalanságot | 334 |
| A római nép a királyok segítségével teszi szolgává a barbár népeket | 334 |
| A britannok nem hajlandók eltűrni a kettős szolgaságot | 335 |
| Barbárok felkelése egy colonia, a szolgaság székhelye ellen | 335 |
| A római megtorlás | 336 |
| Egy eszményi helytartó: Agricola | 336 |
| A helytartó feladata: jóhírt szerezni a római békének | 337 |
| Az urbanizáció mint a provinciák fékentartásának eszköze | 338 |
| Calcagus beszéde: a britannok a rómaiakkal szemben a szabadságot védelmezik | 338 |
| Csak a barbárok széthúzása miatt válhatott híressé a római hadsereg | 339 |
| Agricola népszerűsége és hírneve kiváltja az uralkodó irigységét | 340 |
| Rossz uralkodók alatt is élhetnek azért nagy emberek | 340 |
| Egy kiemelkedő személyiség halotti dicsérete a principatus idején | 341 |
| Tacitus | |
| Germania | 342 |
| A germánok társadalmi és hadi szervezete | 342 |
| A germánok politikai berendezkedése | 342 |
| A germánok szigorú és tiszta erkölcsei | 343 |
| Rómát a végzet szorongatásából csak a barbárok viszálya mentheti meg | 344 |
| Tacitus | |
| Beszélgetés a szónokokról Részletek | 345 |
| A politikusnak a társadalomtól kijáró külső elismerések | 345 |
| Az ékesszólás szabadságát kellene megvalósítani | 345 |
| Az erkölcsök süllyedése okozza az ékesszólás, a műveltség hanyatlását | 345 |
| Az ékesszólás igazi táplálója: a politikai szabadság | 348 |
| Az ékesszólás idegen a jól elrendezett államtól | 349 |
| Egy jó erkölcsű államban kisebb az ékesszólás jelentősége | 349 |
| Tacitus | |
| Korunk története | 350 |
| I. könyv | |
| Az egyszemélyi hatalom okozta torzulások | 350 |
| Még a kor erényei is tragédiákhoz kapcsolódnak | 351 |
| A hatalom titkának lelepleződése: nemcsak Rómában lehet urakodót választani | 351 |
| A hajdani fegyelem elvesztette tekintélyét | 352 |
| A birodalom teste megköveteli, hogy a princeps gondoskodjék utódjáról | 352 |
| II. könyv | |
| Gyávaság pusztulni hagyni az államot | 354 |
| IV. könyv | |
| A "római béke" fenntartásának eszközei | 356 |
| Tacitus | |
| Évkönyvek | 357 |
| I. könyv | |
| A princeps a polgárháborúkban kimerült birodalmat kerítette hatalmába | 357 |
| A principatus egyik alapja a szolgaságra való készség | 358 |
| Augustus utódlásának kérdése | 358 |
| Az egyeduralommal megváltoztak az erkölcsök: Róma a szolgaságba rohan | 359 |
| A principatus rákfenéje: A felségsértési perek | 360 |
| III. könyv | |
| Erkölcsök és törvények | 360 |
| Tiberius levele az államot megfertőző fényűzésről | 362 |
| Az erkölcsök körforgásáról | 364 |
| IV. könyv | |
| A principatus rosszabra változik | 364 |
| A "kevert" államformát nehéz megvalósítani és fenntartani | 365 |
| V-VI. könyv (Töredék) | |
| A zsarnokság fokozódik | 366 |
| A századok körforgását kifejező néphagyomány: a phoenix madár | 366 |
| A tiberiusi zsarnokság álsága | 367 |
| XI. könyv | |
| A romanizáció megokolása: friss erő kell a megfáradt birodalomnak | 367 |
| XV. könyv | |
| A zsarnokgyilkos terv indoka: a princeps bűnei a birodalom, közelgő végét jelzik | 369 |
| XVI. könyv | |
| A szolgai tűrés sokak pusztulását vonja maga után | 370 |
| Suetonius | |
| A Caesarok élete | 371 |
| Hatodik könyv | |
| Nero A princepsi hatalom és a kegyelet színjátéka | 371 |
| Nyolcadik könyv | |
| Domitianus Egy zsarnok megölését követő boldogabb időszak | 372 |
| Florus | |
| Róma háborúi | 373 |
| Első könyv | |
| A hét király kora Romulus uralkodásától | |
| A római nép és életének egyes szakaszai | 373 |
| Visszapillantás a hét király korára | |
| A római nép gyermekkora | |
| Az állam korai fejlődése | |
| Az ifjúvá serdült Róma | |
| Az első pun háború | 374 |
| Visszapillantás | |
| A római állam férfikorának betegsége | 375 |
| Appianosz | |
| A római polgárháborúk | 376 |
| I. könyv | |
| A római nép és a senatus küzdelme: a hatalmi egyensúly keresése | 376 |
| A polgárháborúk kezdete | 377 |
| A Sulla-féle káros gyógymód: az önkényuralom | 377 |
| Caesar, "a nép barátja" hatalmával átmenetileg megszünteti a pártviszályt | 378 |
| A Caesar halálával feléledő pártharcok | |
| Augustus monarchiája | 379 |
| Egyeduralom és egyetértés | 379 |
| Aelius Aristides | |
| Rómára (részletek a beszédből) | 380 |
| A kitűnően szervezett és az összhangra épülő Római Birodalom örök | 380 |
| Az uralkodás művészetét a rómaiak találták fel | 380 |
| Róma hatalma az idegeneket is római polgárrá tevő hadseregen nyugszik | 382 |
| A római állam azért kiváló, mert egyesíti az egyes államformák előnyeit | 383 |
| Plutarkhosz | |
| Szókratész daimónjáról (részlet) | 384 |
| Epameinóndasz tanácsa: nem szabad polgárvérrel tenni szabaddá az államot | 384 |
| A monarchiáról, a demokráciáról és az oligarchiáról | |
| Mindig a helyzetnek leginkább megfelelő államformát kell választani | 385 |
| Plutarkhosz | |
| Politikai tanácsok (részletek) | 387 |
| A birodalom városainak vezetői tartsák tiszteletben Róma és a császár fennhatóságát | 387 |
| A politikus tegyen engedményeket, hogy biztosíthassa az összhangot | 388 |
| Epiktétosz | |
| Kézikönyvecske (részlet) | |
| Az emberi szabadság záloga: a hatalmunkban nem lévő dolgok megvetése | 389 |
| Marcus Aurelius | |
| Elmélkedései | |
| Hetedik könyv A helyes szemlélet kialakításának fontossága | 389 |
| Kilencedik könyv Az uralkodónak a természetet kell követnie | |
| Platón állama a Földön megvalósíthatatlan | 390 |
| A hírnév viszonylagos és korlátozott | 390 |
| Tizedik könyv Minden szervesen beleilleszkedik a világmindenség egészébe - ez a közjónak is az alapja | 391 |
| Tizenegyedik könyv A társadalmon belül az emberek hierarchikus kölcsönviszonyban állnak egymással - ez összhangban van a természettel | 391 |
| Milyen alapelveket tartson szem előtt az uralkodó? | 393 |
| Az ókori és a középkori Európa határán: kései antik és korai keresztény politikai gondolatok | 395 |
| Plótinosz | |
| Kilenc értekezés | 397 |
| Az államok törvényei nem egyformák | 397 |
| A szép és az igazság az Istentől ered | 397 |
| Az egységre való törekvés mindenre, tehát az államra is érvényes | 398 |
| A háborúk oka, hogy a mindenség a szellem ellentéteinek az egysége | 399 |
| A társadalomban és az államban - a drámához hasonlóan - betöltött ellentétes szerepek a szellem ellentétes részeinek egységével magyarázhatók | 402 |
| A szellem formanélküliségéről | 404 |
| Mikor marad távol a lélek a politikától? | 404 |
| Cassius Dio | |
| Római történelem | 405 |
| XLIV. könyv (részlet) | |
| A demokrácia fogyatékossága. A monarchia előnye | 405 |
| LII. könyv (részletek) | |
| Az augustusi monarchia igazolása | 406 |
| Maecenas tanácsa | 406 |
| Ulpianus | |
| Részlet a Digesta-ból ("Törvénykönyv") | |
| A császári rendeletekről | 409 |
| Philosztratosz | |
| Apollóniosz élete | |
| Az első római császárok értékelése | 410 |
| Iulianus császár | |
| Konsztantiosz vagy az uralkodásról | |
| Igazi uralkodóvá nem a származás teszi az utódot, hanem tulajdon erényei | 411 |
| Iulianus | |
| A Caesarok | |
| M. Aurelius megmagyarázza politikai tévedéseit | 413 |
| Historia Augusta | |
| A császárok története | 414 |
| Részlet egy császárportréból: Antoninus Pius | 414 |
| Carus élete (részlet) | |
| Az államot a sors igazgatja | |
| Róma történetének fordulói | 415 |
| Ammianus Marcellinus | |
| Római történeti események (részletek) | 417 |
| XIV. könyv A római állam elérte a tisztes életkort | |
| Bár betegsége nyilvánvaló, élvezi a császárok gondoskodását | 417 |
| A történelemben a növekedést és a hanyatlást a végzet irányítja | 420 |
| XV. könyv Kudarcba fullad a római állam tekintélyének elismertetése | 421 |
| XIX. könyv A népek felsorakoztak a római világ elpusztítására | 421 |
| Az udvaroncok szerint: a császár felette áll minden veszélynek | 421 |
| Az állam eltorzulására utaló csodajelek | 422 |
| XX. könyv A veszélyhelyzetben feltétlenül engedelmeskedni kellene az uralkodó akaratának | 422 |
| Uralkodjék egyetértés a császári családon belül | 422 |
| Az állam biztonságának talpköve: az uralkodók egyetértése | 423 |
| A barbárok támadásai után megújuló római állam | 423 |
| XXI. könyv A jogrend megsértése gyors és határozott ellenintézkedést követel | 423 |
| Az állam felfakadó kelevényei: a polgárháborúk és a rossz uralkodó | 424 |
| XXII. könyv Iulianus hatalomra jutása | 425 |
| A császár környezete a bűn melegágya, mely megfertőzi az államot | 428 |
| A hadsereg züllése | 429 |
| Iulianus valláspolitikája | 429 |
| Iulianus állhatatossága | 429 |
| XXIII. könyv A római állam nem szorul rá mások segítségére | 430 |
| XXV. könyv Egy államférfi nem engedhet át az ellenségnek római földet | 430 |
| Symmachus | |
| Előterjesztések a császároknak (részlet) | 432 |
| Rómát ősi vallása őrizte meg | |
| Aurelius Victor | |
| Rövid történet vagy a Caesarok élete (részletek) | 433 |
| Az igazi császár az értelmetlen hódítás érdekében nem bontja meg a békét | 433 |
| Aurelianus uralkodása is bizonyítja a történelem és a politika körforgását | 433 |
| Tertullianus | |
| Védőirat (részletek) | 435 |
| Az államok földi törvényei a körülményekhez kapcsolódnak, ezért jogosságuk korlátozott | 435 |
| Az emberi akarat függvénye, hogy az állam elismeri-e a pogány isteneket | 436 |
| A történelmi események időbeli láncolata | 436 |
| Minucius Felix | |
| Octavius (részlet) | |
| A földi monarchia az égi királyság példáját követi | 437 |
| Lactantius | |
| Az isteni tanítások (részletek) | 439 |
| A régiek nem ismerték fel a teljes igazságot, mert az csak az Isten vallása révén érhető el | 439 |
| Az Isten akarata szerint minden ember egyenlő: ez az igazság alapja | 440 |
| A római állam életének szakaszai | |
| A birodalom halála | 441 |
| Euszebiosz | |
| Egyháztörténet | |
| X. könyv Constantinus győzelméről és azokról a jótéteményekről, melyekben a római uralom alattvalóit részesítette | 442 |
| Ambrosius | |
| Levelek (részlet) | |
| Az agg Róma is legyen Isten katonája | 444 |
| Hieronymus | |
| Levelek (részlet) | |
| A római állam nagy volt kiemelkedő egyéniségekben | 445 |
| Augustinus | |
| Az Isten államáról (részletek) | 447 |
| Harmadik könyv | |
| A pogány istenek alatt Róma kegyetlen volt, csak az egyes polgárok tanúsítottak jóságot | 447 |
| Ötödik könyv Constantinus esete bizonyítja: a földi hatalom nem feltétlenül a Sátántól ered, hanem az igaz Isten is megadhatja annak, aki őt tiszteli | 449 |
| XV. könyv Az egy Isten kezében van a megmásíthatatlan igazság, s ezt az angyalok közvetítik a földi világnak | 450 |
| Az Isten állama és a földi állam | |
| Az emberek két fajtája | 451 |
| Az Isten népe, illetve állama történetének korszakai | 452 |
| XIX. könyv A szolgaság oka a bűn | 454 |
| A pogány Róma nem ismerte az igazságot, ezért állama sohasem lehetett igazi köztársaság | 455 |
| Az I/A * (212/A) levél A "De civitate Dei" elrendezéséről és tartalmáról | 457 |
| A 2* (272) levél Isten államának megvalósulásához a jók hitbeli újjászületése szükséges | 458 |
| Orosius | |
| Történelem a pogányok ellen | |
| A világtörténet és Róma korszakai | 466 |
| Boethius | |
| A filozófia vigasztalása | 469 |
| Első könyv A filozófia szerepe a kormányzásban | 469 |
| A filozófia szerint: az alattvaló számára örömet kell, hogy okozzon az engedelmesség | 470 |
| Az isteni értelem kormányozza a világot - ez adhat erőt a száműzöttnek | 471 |
| Második könyv Az erény szerez megbecsülést a tisztségnek és a hatalomnak - nem pedig fordítva | 472 |
| A tisztségek nem természettől fogva jók | 473 |
| A politikában szerzett hírnév esetleges és mulandó | 474 |
| A Római Birodalom híre korlátozott - ezért polgáraié is | 474 |
| Harmadik könyv Az állami tisztségek csak még jobban kiemelik a hitvány ember gyengeségét | 475 |
| Az uralkodói hatalom nem feltétlenül boldogít, sőt veszélyt hozhat kiszolgálójára | 476 |
| Jegyzetek | 479 |
| Jegyzetszótár | 483 |
| A kötet összeállítójának megjegyzése | 527 |
Nincs megvásárolható példány
A könyv összes megrendelhető példánya elfogyott. Ha kívánja, előjegyezheti a könyvet, és amint a könyv egy újabb példánya elérhető lesz, értesítjük.