Roma közösségi házak Magyarországon

Előszó

Ez a kutatási beszámoló egy 2001 nyarán folytatott, a roma közösségi házakkal kapcsolatos vizsgálat eredményeit foglalja össze. A kutatás a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal, a hivatal Phare Irodája, a Soros Alapítvány és az Autonómia Alapítvány szakmai és pénzügyi támogatásával valósult meg. A vizsgálat célja az volt, hogy képet kapjunk arról, milyen körülmények között, hogyan működnek a roma közösségi házak Magyarországon, milyen programokat valósítanak meg, kik működtetik ezeket, és mit gondolnak saját helyzetükről, különböző erőforrásaikról, a munkájukat meghatározó környezetről. Nem utolsósorban arra voltunk kíváncsiak, hogy a roma közösségek mire is használják közösségi házaikat, milyen funkciókat látnak el ezek az intézmények. A kutatás egyik feladata annak kiderítése volt, hogy lehet-e definiálni a roma közösségi házakat; ha igen, akkor hogyan; ki lehet-e dolgozni egységes állami támogatási rendszert a számukra.
Előzetes hipotézisként azt fogalmaztuk meg, hogy a roma közösségi házak működése meghatározott tevékenységekkel, programokkal írható le, amelyek egyrészt a helyi közösségek igényeihez, másrészt a pályázati lehetőségekhez igazodnak. Csakhogy a roma közösségi házak tevékenységi köre olyannyira széles, a mindennapok oly sokféle problémájára igyekeznek megoldásokat találni, hogy akár azt is mondhatjuk, szinte az adott közösség életét a maga teljességében szervező intézmények. Ez persze annyira tág definíció, hogy alkalmatlan a kutatás tárgyának és kiinduló feltevéseinek a meghatározására. Esetleg a roma közösségi házakról egyszerűen kijelenthetnénk, hogy a roma közösségek programjainak színterei. Azonban ez a megközelítés is leegyszerűsítő, a gyakorlatban ennél sokkal többről van szó. Azért több a roma közösségi ház, mint "egyszerű találkozási pont, közösségi tér", mert a fenntartó szervezetek által megvalósított programok gyakorta az állam feladatkörébe tartozó közszolgálatok működésének hiányait pótolják; olyan alapszolgáltatásokat tesznek elérhetővé az adott közösség számára, amelyeket azok egyébként nem, vagy csak nagyon nehezen érhetnének el.
Végül pragmatikus megközelítéssel mondhatnánk azt is, hogy azért vannak ma Magyarországon roma közösségi házak, mert az adományosztó szervezetek ilyen címmel írnak ki pályázatokat. Kétségtelen ugyan, hogy minden pályázatra akad jelentkező, hiszen megélhetésük érdekében rákényszerülnek arra, hogy mindent megpályázzanak, de az ilyen típusú kiírások előtt is alakultak már roma közösségi házak. Az is igaz, hogy amióta több szponzor is foglalkozik nevesítve roma közösségi házaknak szóló támogatásokkal, egyre több is alakul belőlük. De a pályázati pragmatizmus ellenére azért mégsem mondhatunk le arról a feltevésünkről, hogy a roma közösségi házakat valós szükségletek hívták életre. Vissza