Rómában tégy úgy

Fülszöveg

Kolozsváron születtem 1938-ban, életem nagy részét Marosvásárhelyen töltöttem, és ma is, messze elsodródva, vásárhelyinek érzem-tudom magam.
Ez a kis könyv önmagától született, Vannak pillanatok, amikor az ember belsejében furcsa tektonikus mozgások lépnek fel, aztán előbukkannak holmi rejtett, földalatti patakok, szabad folyást kérve maguknak Ezek az emlékek.
Eszemben sincs, hogy kioktassak, tam'tsak valakit is. A világot már régen megváltották. Tudjuk, látjuk így hát a vájtfülű irodalom-esztéták, a mindenben célzatossá-gc:)t keresők csalódni fognak. Talán azok az emberek, akikkel együtt éltem, dolgoztam, örültem az életnek, és együtt szívtuk a fogunkat holmi emberi gyalázatok kapcsán, jobban megértenek.
Amíg taníthattam^ az az ábránd vezérelt, hogy ne csak azt mondjam et amit tudok, hanem azt is, ahogyan én látom a dolgokat. Miként annak idején, főleg diákkoromban szerettem volna ezt megkapni sok tanítómesteremtől
Amit az olvasó a kezében tart, könnyű kis olvasmány,... Tovább

Fülszöveg

Kolozsváron születtem 1938-ban, életem nagy részét Marosvásárhelyen töltöttem, és ma is, messze elsodródva, vásárhelyinek érzem-tudom magam.
Ez a kis könyv önmagától született, Vannak pillanatok, amikor az ember belsejében furcsa tektonikus mozgások lépnek fel, aztán előbukkannak holmi rejtett, földalatti patakok, szabad folyást kérve maguknak Ezek az emlékek.
Eszemben sincs, hogy kioktassak, tam'tsak valakit is. A világot már régen megváltották. Tudjuk, látjuk így hát a vájtfülű irodalom-esztéták, a mindenben célzatossá-gc:)t keresők csalódni fognak. Talán azok az emberek, akikkel együtt éltem, dolgoztam, örültem az életnek, és együtt szívtuk a fogunkat holmi emberi gyalázatok kapcsán, jobban megértenek.
Amíg taníthattam^ az az ábránd vezérelt, hogy ne csak azt mondjam et amit tudok, hanem azt is, ahogyan én látom a dolgokat. Miként annak idején, főleg diákkoromban szerettem volna ezt megkapni sok tanítómesteremtől
Amit az olvasó a kezében tart, könnyű kis olvasmány, bármikor letehető, újrakezdhető bárhol. Ha közben meghűl a kávé vagy megmelegszik a fél pohár sör, ha valaki csak sóhajt egyet, vagy csak mosolyt sikerült fakasztanom (talán néhány gondolatot is), teljesült minden vágyam. Mert igaz, az emlékeim az enyémek, viszont így egy s más> ami hozzájuk fűződik vagy belőlük következik, mindenkié lehet.
Ennél többet nem tehetek és nem kérhetek. Gondolom,. így adhatok magamból mindenkinek a legtöbbet. Gondolkodjunk el, emlékezzünk, nevessünk-sírjunk együtt. Vissza