Eposzok könyve

Előszó

Véres csatákról, istenekről, nagy hősökről mesélnek a pásztorok a magasan lobogó tűz mellett, és dalolnak a regősök a falvak és a városok terein, s a fejedelmi udvarokban, a gazdag lakomák alatt. Az egykor kegyetlen, véres harcok történetei - amely harcokat az ősök vívták idegen földeken - lassanként szép mondákká váltak, s a hajdan különálló meséket a dalnokok mind összefüggőbben, szinte egységes történetként beszélték el. Végül akadt egy írástudó költő, aki végleges formát adott a közismert mondáknak, s hogy megőrizze a bámuló utókornak - írásba foglalta. Így keletkeztek az ókor nagy hősmondái, ezelőtt csaknem 3000 esztendővel. A költők és a dalnokok közül is kiválik egy vak regős alakja: Homéroszé, akire oly büszkék voltak a régi görögök, hogy hét nagy város is szülöttjének vallotta. És nem is lehetetlen, hogy mind a hét városban élt és dalolt egy költő, aki hasonló történeteket mesélt a hősi énekek kedvelőinek, s csupán a későbbi mondák ajándékozták e nagy műveket egyetlen lángelmének. Homérosz állítólag időszámításunk előtt 800 körül élt.Az ő neve alatt maradt ránk a trójai háborúról és az ott küzdő harcosok sorsáról szóló két hatalmas eposz, az Íliász és az Odüsszeia - a régi görög irodalom legcsodásabb alkotásai. Ma már a tudósok bebizonyították, hogy az eoszok nem egyetlen költő művei, kétségtelen azonban, hogy legszebb részeiket egy korban és egy ember foglalta össze az általunk ismert formában.
Ílion, vagyis a híres trójai vár a mai Törökország területén, a Dardanellák szorosának jobb partján épült, romjait a kutatók a múlt században találták meg. A trójai csata valószínűleg időszámításunk előtt 1200-ban zajlott le, az egyesült görög (akháj) törzsek és a trójaiak között. Vissza