Romániai Magyar Demokrata Szövetség

Előszó

Az első tíz esztendő valószínűleg a legjelentősebb időszak az ember életében, megtanulunk írni, olvasni, számolni, kialakul a jellemünk, túlvagyunk első sikereinken és kudarcainkon. A Romániai Magyar Demokrata Szövetség évtizedes léte talán leírható lenne ezzel az analógiával is, talán vissza lehetne tekinteni ezekre az évekre úgy is, mint a szükséges gyermekkorra, a tanulás korára. Csakhogy azoknak, akik ezt a szervezetet létrehozták, nem adatott meg a kezdeti felelőtlenség esélye, nekik egyszerre kellett tanulni és tanítani, egyszerre kellett példát keresni és példát adni. Márpedig példát arra, amire az alapítók vállalkoztak, nem nagyon lehetett találni. Nem nagyon volt ugyanis mintha arra a tartós egységre, arra a politikai egybeforrottságra, amely minket mindmáig jellemez minden belső indulat, véleménykülönbség, vita és konfliktus dacára. Mint ahogy arra sem találni túl sok példát, hogy egy kisebbségbe szorított közösség a maga erejéből, parlamentális eszközökkel, távlatosan változtatni tudjon a helyzetén. Még leginkább a két világháború közötti erdélyi magyar elődökre támaszkodhattunk a példakeresésben, de amit tőlük meríthettünk, az sem volt soha teljes egészében érvényes. Egy szülés és születés története hát ez a tíz esztendő, válasz talán arra is, hogy honnan jöttünk és hová megyünk.
Az évszázad legutolsó nagy, sorsformáló döntését akkor hozta meg a romániai magyarság, amikor egységes szervezetet alapított, és amikor úgy határozott, hogy ez az egységes szervezet politikai - bel- és külpolitikai - eszközökkel próbál saját közössége sorsán fordítani. Minden más dilemma, az is, hogy kell-e vagy nem kell éppen kormányra lépni, ebből a legelső döntésből származik. Ahhoz, hogy ezt a döntést sikerre vigyük, birtokunkba kellett venni a politika eszköztárát, ezen belül is meg kellett teremteni egy itthoni kisebbségpolitikai cél- és eszmerendszert, meg kellett találni a kisebbségi státusból való szabadulás lehetőségeit, otthonossá kellett válni a jog, a közgazdaság, a diplomácia, a politológia világában. Nem egy embernek való feladat. Nem néhány embernek való feladat. Nem egy pártnak vagy platformnak való feladat. Csak egy egész RMDSZ feladat lehetett ez, csak egy egész szövetség tudhatott eleget tenni ennek a feladatnak. Hogy végül is így történt-e, teljesítettük-e, amit ránk bíztak? Erre természetesen sokan sokféle választ adnak ma is. Tény az, hogy ma már az RMDSZ-t sem Romániában, sem Magyarországon, sem Európában megkerülni nem tudja senki, ha a túlnyomó többségében Erdélyben élő romániai magyar nemzeti közösség jövőjét kell mérlegelni. És nem csupán szavunk van ebben, hanem: nekünk van döntő szavunk. Nekünk, közösen, mindannyiunknak. Vissza