Rheumatologia

Előszó

Már sok természetfilozófus kutató megállapította azt, hogy a tudomány nem az egyes megfigyelések (tételek) sokaságát, hanem ezek összefüggésének gondolati összekapcsolását jelenti. Ebből önként következik az, hogy a tudományos gondolat a megfigyelések eszközlésére irányítólag is hat. A tudományok alakulásában azért számtalanszor találkozunk azzal a jelenséggel, hogy a fejlődés nem annyira az élet követelményeinek, hanem egy-egy gondolat, elmélet irányában halad. Hiába tűz ki az élet bármilyen égetően sürgős feladatokat a tudomány elé, mint amilyen volna pl. manapság a rákkérdés, ezek megoldatlanok maradnak mindaddig, amíg valamely alkalmas elmélet vagy szemlélet azt lehetővé nem teszi. Igy volt ez a rheumával is. Már a régi empyrikus világ is jól tudta azt, hogy a rheumának igen nagy általános egészségügyi jelentősége van, a tudomány mégsem nyúlt hozzá, sőt háttérbe szorította, mondhatnám egyenesen diskreditálta, csak azért, mert nem tudott vele mit kezdeni. Ekkor bukkant fel az utolsó évtizedben egy új szemlélet, az allergiatan, amely a rheumaproblémát átfogó módon fel tudta ölelni, érthetővé, megfoghatóvá tudta tenni és erre a rheumaprobléma egyszeriben úgy az orvosi, mint pedig a laikus világ érdeklődésének gyujtópontjába került. Amíg a századforduló körül a tudomány vele szemben való tehetetlensége miatt létezését is alig ismerte fel, addig most, amikor már gondolatilag hozzá tud férkőzni, népegészségügyi jelentősége is mindjárt köztudomásúvá válik. De még tovább is mehetünk egy lépéssel: a rheumatan elvei egész orvosi gondolatvilágunkra is átgyúró fontosságra tettek szert. Vissza