"Romnosz"-sziget

Fülszöveg

Ennek az elbeszélés-regénynek nemcsak a címe egy mesterségesen alkotott mozaik-szó, -ami egy képzeletbeli szigetet jelent- de igyekszik beváltani a romantikával - nosztalgiával kapcsolatos várakozásokat.
A regény olyan tükröt tart elénk, melynek kerete kissé már kopottnak tűnik, foncsorozása sem makulátlan - mégis tudja hitetni a belenézővel, hogy abban a korban jár, melynek valamikor az író részese volt, amit örömmel-bánattal, de emberséggel átélt. Aki a reménybeli félmúltban még nem élt, vagy túl fiatal volt a sordó érzelmekhez, az meglepődhet, hogy a mostanában kissé megmosolygott idealizmus nemcsak szebb-jobb hogy a mostanában kissé megmosolygott idealizmus nemcsak jobb-szebb és igazabb, de nem tudják, hogyan is kellene tenni. A következző példák az elbeszélésekben rejtőznek szerényem, de talán határosan. Valahogy úgy kellene élni, hogy az elbeszélők vállalták az ember érzelmi sorsát: jót-rosszat teljes szívvel és lélekkel, következményekkel együtt, mindegy mi a vége!
Romantika? Nosztalgia? Ugyan kérem! - mondják sokan... Romantika, nosztalgia? Igen anélkül nem igazán teljes az élet, - mondják mások. A mai rohanó, anyagisa, de lélekben végül is üres élet nélkülöz valamit, ami pedig az ember alapvető sajátja: a szép-jó-igaz iránti vágyat, a dúsan kitöltött életet! Inkább a regény-szerinti módon viseltessünk az érzelmek iránt, mint közömbösen, lélektelenül menjünk át az életen, amiből nincs több, ez az egy van! Vissza