Romológia 14

Fülszöveg

A Romológia folyóirat 14. száma, mely a cigánytelepek felszámolásának és újratermel(őd) ésének a kérdéséhez kíván adalékokkal szolgálni szerves folytatása az előző kötetnek, melyben történeti távlatokban a cigánytelepek kialakulására és megszüntetésük érdekében tett kísérletekre helyeztük a hangsúlyt. A szerkesztésnél célként határoztuk meg, hogy az Olvasó átfogó képet kaphasson a cigánytelepek múltjáról és jelenéről, a megszüntetésük érdekében tett lépésekről és azok hatásáról. Sajnálatos módon a cigánytelepek jövőjére is némi rálátást szerezhet a tanulmányokban vázolt folyamatokat követve, továbbgondolva. A téma felvetését azért tartottuk kifejezetten fontosnak, mert az elmúlt évtizedekben a fokozódó területi hátránynak mindinkább kitéve, a magyarországi cigányság lakhatási körülményei mit sem javultak, a gettósodás folyamata egyre kiterjedtebb formákat öltött. Ugyan a cigánytelepek felszámolásának az érdekében az 1960-as évektől számos állami intézkedés született, melyek közös... Tovább

Fülszöveg

A Romológia folyóirat 14. száma, mely a cigánytelepek felszámolásának és újratermel(őd) ésének a kérdéséhez kíván adalékokkal szolgálni szerves folytatása az előző kötetnek, melyben történeti távlatokban a cigánytelepek kialakulására és megszüntetésük érdekében tett kísérletekre helyeztük a hangsúlyt. A szerkesztésnél célként határoztuk meg, hogy az Olvasó átfogó képet kaphasson a cigánytelepek múltjáról és jelenéről, a megszüntetésük érdekében tett lépésekről és azok hatásáról. Sajnálatos módon a cigánytelepek jövőjére is némi rálátást szerezhet a tanulmányokban vázolt folyamatokat követve, továbbgondolva. A téma felvetését azért tartottuk kifejezetten fontosnak, mert az elmúlt évtizedekben a fokozódó területi hátránynak mindinkább kitéve, a magyarországi cigányság lakhatási körülményei mit sem javultak, a gettósodás folyamata egyre kiterjedtebb formákat öltött. Ugyan a cigánytelepek felszámolásának az érdekében az 1960-as évektől számos állami intézkedés született, melyek közös vonása, hogy az adott hatalom a méiyszegénység okát mindig pontosan meg tudta határozni az aktuálpolitikai céloknak megfelelően, azonban a megoldások terén korántsem lehetett ekkora magabiztosságot tapasztalni, az eredményekről nem is beszélve. A pártállam rendre az azt megelőző évtizedeket tette felelőssé a nyomortelepek létéért, míg a rendszerváltást követően a szocialista korszak került terítékre, valamint az éppen megbukott kormány mulasztása, vagy telepfelszámolási programja. A „négyéves választási ciklusokban" történő gondolkodás nem is szolgálhatott mást, jelen számban közölt írások időhorizontjai egytől-egyig amellett érvelnek, hogy több ti'z év sem elegendő a kérdés megoldásához. Vissza