Előszó
Képeskönyvet tart kezében az olvasó, mely fotog-
ráfiákon keresztül mutatja meg nekünk régmúlt
idők képekbe zárt pillanatait. Szerencsések vagyunk,
hiszen az innen-onnan, néha-néha felbukkanó fény-
képek, üveglemezek, negatívok nagyon sérüléke-
nyek. Megmaradásukat, végső soron múzeumba ke-
rülésüket a legtöbb esetben a szerencsének köszön-
hetjük, nem az emberi tudatosságnak. Mennyi tűnt el
a valamikor exponált és előhívott üveglemezekből?
Sohasem tudjuk meg. Biztos vagyok azonban abban,
hogy csak töredék részüket találtuk meg. Éppen
ezért különösen örülünk e megmaradt felvételeknek.
A könyvet lapozgatva nosztalgia tölt el bennün-
ket. A képeket nézegetve csak sajnálhatjuk, hogy a
20. század végének rohanó világába születtünk. A 19.
századi és a 20. század eleji képekről nyugalom árad.
Szép házak, rendezett utcák, gyönyörű kertek és par-
kok, ízlésesen öltözött leányok és legények, asszo-
nyok és férfiak, parasztok és polgárok tekintenek
vissza ránk. Szilárd és elszánt tekintetű emberek áll-
nak a képeken, mintha tudták volna, hogy a kései
utódok e megsárgult képeket nézegetve igyekeznek
majd erőt és kitartást meríteni saját jelenükhöz,
azért, hogy e fölgyorsult világra is hasonló módon te-
kinthessenek vissza utódaink.
E képeskönyvvel ezer éves városba kalauzoljuk az
olvasót. Az elmúlt ezer év nem tükröződik vissza e
képekről, ami nemcsak annak köszönhető, hogy a fo-
tografálást, a „képírást" csak a 19. század közepén
találták föl. A város vérzivataros történelmének kö-
szönhetően elpusztultak középkori emlékei.
Kalocsa újkorban kialakított, magas színvonalú
egyházi és népi kultúrája számtalan szállal kötődik a
feledés homályába merült középkori múltjához, fé-
nyesen tündöklő történelméhez. A legújabb kor
fényképeit nézegetve még az idegennek is feltűnik,
gyanússá válik, mindenki érzi - ha nem is tudja -,
hogy Kalocsa újkori kultúrája az ősi gyökerekből is
táplálkozik.
Kalocsa érsekségét első királyunk, Szent István
alapította. Nem volt olyan szerencsés mint más vá-
rosok, nem maradt meg alapítólevele. A Hartvik le-
gendából visszaszámolva sejthetjük, hogy 1001-ben
elfoglalhatta érseki székét Asztrik, az az apát, aki a
Szent koronát elhozta Rómából. Első érsekünk fő-
székesegyházának alapfalait őrzi a Szentháromság
tér mélye. Milyen szép lenne, ha az államalapítás
Millenniumára föltárhatnánk e romokat!
Vissza 
