Előszó
A pécsi "múzeumutca" méltó lezárója a sétatér mellett balra kanyarodó utca tengelyére merőleges századvégi, magas manzárdtetős neoreneszánsz palota - Kirstein Ágoston terve -, mely 1973 óta ad...
Tovább Előszó
A pécsi "múzeumutca" méltó lezárója a sétatér mellett balra kanyarodó utca tengelyére merőleges századvégi, magas manzárdtetős neoreneszánsz palota - Kirstein Ágoston terve -, mely 1973 óta ad otthont a Csontváry Múzeumnak.
Évtizedekkel az életmű születése után került a Csontváry művek jelentős hányada nyilvánosság elé, önálló múzeum keretében. Amilyen rendhagyó volt maga a pálya, olyan rendkívüli és hányatott volt a művek utóélete. A kortársak teljes közönye kísérte Csontváry festészetét, bár jóllehet ő maga Párizsban és Budapesten is kiállította képeit, a közönség nem ismerte, a szakma pedig egyszerűen nem vett róla tudomást. Halála után csak a véletlennek, pontosabban egy jó szemű fiatalember ráérzésének köszönhette megmaradását s az újabb két budapesti kiállítás (1930, 1936) ellenére, jóllehet ekkor már gyűjtők is felfigyeltek rá, sőt a hamisítók is (!), évtizedek múltak el a székesfehérvári robbanó hatású kiállításig (1963), az első jelentős monográfia megjelenéséig (1964) és még mindig újabb éveknek kellett eltelnie a pécsi múzeumalapításig (1973), a múzeum kiteljesedéséig (1983).
Vissza