Előszó
Voltaképpen nem szeretném növelni ennek a kis kötetnek a terjedelmét, mégis úgy vélem, néhány gondolat nem árt az előzményekről. Talán nem szégyellni való. ha él bennünk egy természetes vágy, hogy megkülönböztessük magunkat másoktól, hogy magunkénak vindikáljuk azt, ami a miénk. S hogy miért kényszerülünk szóba hozni ezt? Az utóbbi időben gombamód szaporodnak a nyilvánossággal, az identitással, a demokrácia válságával kapcsolatos konferenciák. újságbeli disputák. Nincs ebben semmi természetellenes - mondhatnánk hiszen a kérdés benne van a levegőben. Aki ma ilyesmiről nem gondolkozik, az teljességgel közömbös a közélet iránt. Ahogy az első Nyilvánosság-konferencia bevezetőjében írtam, igyekeztünk a tanácskozást úgy megszervezni, hogy azon különböző világnézetű emberek fejtsék ki véleményüket. S így is szerveztük meg. Mindhárom Nyilvánosság-konferenciánk s ez a mostani, identitásról szóló is ekképp zajlott. Talán nem kell emlékeztetnem a kedves olvasókat, hogy az ilyen alkalmak Magyarországon - egy-két kivétellel - az elmúlt évtizedben nem voltak „divatban". Az „Értünk" Egyesület éppen ezen a lehetetlen helyzeten akart változtatni.
Amiért mindezt szóba hoztuk, az az, hogy a mienkét követő, ugyanazzal a problematikával foglalkozó, gombamód megszaporodó értekezések, viták nagyrészt ugyanazzal az előadói körrel operálnak, amely a kezdetek kezdetén az „Értünk" Egyesület látókörébe került, s amely folyamatosan résztvevője a mi rendezvényeinknek. Azt sugallva ezzel - mi mással magyarázhatnánk? mintha csak egy igen szűk kör lenne alkalmas - vagy kapható? - az efféle, megítélésünk szerint a kivezető út megtalálásához szükséges vitákra. Aki követte némely hetilapok vitasorozatát, vagy az egyik általam megnevezni nem kívánt intézet legutóbbi konferenciáját, az pontosan tudja, miről beszélek. Na de sebaj, örülünk, hogy segíthettünk, a legközelebbi konferenciánk utáni konferenciájukhoz ezúton is jó egészséget kívánunk!
És most néhány szót a tényleges előzményekről.
Első konferenciánkat 2007 novemberében tartottuk a Gellért Szállóban Nyilvánosság címmel, majd további két hasonló tanácskozással sorozattá bővítettük. A Kik vagyunk mi, magyarok? voltaképpen e sorozatnak a következő állomása, amit részben az előadók személye, részben pedig a téma kötött össze, amelyet ezúttal az identitás és a kultúra kérdéskörével összefüggésben kívántunk tárgyalni. A korábbi konferenciákon is úgy találtuk, hogy a nyilvánosság, illetve annak válsága, amely végső soron a demokrácia válságára világít rá, a másik két tényező nélkül értelmezhetetlen - ez egyébként minden előadásban, hozzászólásban visszaköszönt.
Vissza 
