Örök szégyen

Előszó

Részlet a könyvből:
Szomorú dolgokról szól ez a könyv. Nincs benne egyetlen szórakoztató, üdítő sor sem. Az élettelen ólombetűk vállalták! a szerepet, hogy elmondják elérzékenyülés nélkül a történteket; azokat a szörnyűségeket, amelyeket az emberi agy felfogni nem képes. Amiket egy érzőszívű ember fájdalomtól eltorzult arccal tudna csak elmondani. Ez a könyv a szomorúság könyve! Akkor íródott, amikor orgiákat ült a földön az emberi gonoszság, a középkort megszégyenítő, őrjöngő, barbár, szadista kegyetlenkedés. Az ártatlanul legyilkolt embereid millióinak jajkiáltása adja könyvemhez a kísérőzenét, mely soha egy pillanatra el nem hallgat, legfeljebb elhalkul időnként, hogy aztán újult erővel feltörjön ismét és betöltse jaj kiáltásaival az egész világürt!
Ne vegye kézbe ezt a könyvet, aki elfogult embertársaival szemben; aki vallási türelmetlenségben szenved, aki közömbös mások szenvedései iránt, és nem érdekli semmi más, mint a saját kis élete. Csak az olvassa, akinek él lelkében az örök emberi szolidaritás utáni vágy, aki szent meggyőződéssel vallja, hogy minden embernek születésénél fogva egyformán joga van az élethez és megilleti az egyenlő és osztatlan szabadság joga. Azoknak írom ezt a könyvet, akiket nem tudott magával ragadni, az agyat és lelket elborító sátáni gyűlölet. Akik egy tisztultabb, magasabbrendű embertípus képviselői, az emberi jogok megalkuvásnélküli fanatikus harcosai. Vissza

Fülszöveg

Rónai Ernő erdélyi író könyveit ismeri a magyar olvasóközönség. A "Krasznojárszk" című riport regénye országos sikert ért el és rövid idő alatt három kiadásban fogyott el teljesen.
Az író azon kevesek közül való, akiknek két deportálást juttatott osztályrészül a sors! Az egyiket az első világháború alatt Kolcsák fehérgárdistáinak karmai között Szibériában, a másikat pedig a második világháborúban a "Sátán birodalmában".
De milyen óriási különbség volt a két fogság között? Az orosz hadifogság - írja Rónai az "Örök Szégyen" című könyvében - minden szenvedéseivel együtt, valóságos szüreti mulatság volt ahhoz képest, amit Hitler birodalmában átélt. Mintha tomboló őrültek kezei közé került volna az ember, olyan szadista állati lelkületű emberek közé, akik ezekben a szörnyű gaztettekben élték ki, aljas, beteg hajlamaikat. Rónai az "Örök Szégyen"-ben igyekszik megkímélni az olvasót attól a borzalomtól, ami odakint történt a deportáltakkal. Inkább lelki motívumokat vetít elénk - az önhibájukon kívül állati sorba jutott intellektusok döbbenetes helyzetéről. A nagy vérözönből a sok közül kiragad néhány embert és ezeknek tragikus sorsát hozza közel az olvasóhoz.
Elejétől végig vádirat ez a könyv a humanizmus és az egyetemes emberi civilizáció árulói ellen. Szomorú és mégis érdekfeszítő s mint minden Rónai könyvet, ezt is egyfolytában kell végigolvasni az olvasónak! Vissza