A szeretet bilincsei

Fülszöveg

Az öreg suszter szembeszáll a nyilasokkal és megpróbálja megmenteni két üldözött ember életét: a postásnak nincs szíve kikézbesíteni a hivatalos gyászhírt a katonaférjét boldog készülődéssel visszaváró asszonynak: az idős építész igyekszik eltitkolni felesége elől halálos szívbetegségét, nehogy felizgassa őt, a feleség pedig, aki tud a betegségről palástolja aggodalmát, nyugalmat színlel, nehogy felizgassa a férjét: mindketten a másikat szeretnék védeni; a nővér játékos jókedvet erőltetve magára, kórházba viszi öccsét, hátha megmenti életét a második műtét...
A kötet elbeszéléseiben az a magas igényű és szép erkölcsi világnézet érvényesül, amely szerint az ember nemcsak önmagáért felelős, hanem felelős a Másikért is. Sőt, elsősorban a Másikért. Rónay György nem az elvont moralizálás nyelvén beszél, hanem történetelbeszélések révén sugalmazza, hogy ennek a magasabb erkölcsnek a mindennapi életben, rendkívüli helyzetekben és a hétköznapok során egyaránt meg kell és meg is lehet valósulnia. Erről vagy éppen ennek hiányáról szólnak az először 1965-ben megjelent kötet novellái. A szereplők mindig egy kifejlődő mese keretein belül lépnek fel, színterük is ismerős lehet, vagy Budán, vagy a Balaton vidékén játszódnak a történetek. Megformálásukra az író a talán legnehezebben alkalmazható stíluselemet vonja be: a nyelvi kifejezés fényét, a világosságát, amely minden fölösleges bonyolítás nélkül, önmagában is elegendő. A novellákhoz egy színmű csatlakozik: a kötetben olvasható a Születésnap című dráma, amely egy rózsadombi eszpresszó teraszán egy család szemével lepergeti a huszadik század első felét. Vissza