Kálnoky László emlékkönyv 1997

Előszó

A Kálnoky László-emlékkönyv a 85 éve, 1912. szeptember 5-én született költő, műfordító alakját és művét idézi föl, az egyetemes érték iránt való helyi tiszteletadás gesztusaként. A kötetet a Budapest XI. kerületi Polgármesteri Hivatal és Önkormányzat adja ki, az elgondolás és a meccanatura a "kerület" érdeme.
Kálnoky Lászlót az ifjúkorára és indulására figyelő irodalmi köztudat Eger költőjeként tartja számon, pedig nyilvánvaló, hogy a szülővárosához és fölnevelő környezetéhez való viszonya másképp alakult, mint nemzedéktársai közül például Takáts Gyuláé, Csorba Győzőé vagy Kiss Tamásé. Kálnoky tudatosan a fővárosi költő szerepét és életformáját választotta, 1941-től kezdve 1985-ig, haláláig Budapest élt.
Egy híres verséről szóló emlékezésből tudunk a Corvin mozi közelében lévő Kisfaludy utcai lakásáról, majd a Baka utcai (Vas Istvánékkal és más íróbarátokkal közös) tartózkodásáról. A leghosszabb ideig azonban a tág értelemben vett Kelenföld lakója volt. Majdnem harminc évig a Mészáros utca 30-ban lakott, 1977-től haláláig pedig az őrmezei lakótelepen, a Menyecske utca 25. szám alatt (egy épületben, illetve lakótömbben Zelk Zoltánnal és Kormos Istvánnal).
A fiatalkori Eger-élmény a szatíra és a rejtegetett nosztalgia "alkalma" lett az érett költő számára. Betű szerint kevesebb lírai megnyilatkozása szól a Budapesten eltöltött évtizedekről, már csak azért is, mert ars poeticájában jó ideig szembehelyezkedik az önéletrajzi személyességgel és a helyi színek kiemelésével. De a Krisztina-városban és az Őrmezőn eltöltött évtizedek élményei afféle lappangó háttérként, tárgyi megfelelőként átsugároznak pesszimista és humoros, borús vagy látszatra derűs létköltészetén. Itt fogalmazta meg a műfordítóvá kényszerített költő panaszait, a magány és a viszonzatlan szerelem zaklatott beszámolóit, a segítségre szorulók és az elsodortak iránti részvét átélt vallomásait; itt támadt föl benne újra a remény, hogy a szeretet, a barátság, a szerelem - akármilyen későn is - osztályrésze lehet a swifti (elő)ítéletbe nem bezárkózó embernek.
Márványtábla és szobor őrzi Kálnoky László emlékezetét Őrmezőn. Országos esemény lett az a szavalóverseny, amelyet Egerrel összefogva a kerület (kivált Főkönyvtárának Irodalmi Kávéháza) szervezett körültekintő szeretettel. Ehhez a tradícióhoz kapcsolódik mostani emlékkönyvünk.
Teljességre nem törekedhettünk. Kitűnő költőtársak és esszéista értelmezők emlékezetes írásairól is le kellett mondanunk, titkon abban bízva, hogy a vállalkozás folytatódik. Nagyobb kár, hogy az értekező prózai szövegeket olykor csak rövidítve, szemelvényesen tudjuk közölni. Ez a kényszerű töredékesség még sincs talán ellentétben Kálnoky sztoikus, de lázad szellemével, Amit az ember a földön tehet című versének szentenciájával:
"Kihívó szókkal ingerelni
a más irányba forduló közönyt" Vissza