Röptében

Előszó

Könyvemnek már címével is kifejezésre akartam juttatni, hogy itt nem mélyreható tanulmányt nyújtok, hanem inkább mintegy szárnyakon viszem körül olvasómat Európa különböző országain, különböző időben és viszonyok között; röptünkben nincsen idő alaposan megnézni a dolgokat, - meglátni azonban annál többet lehet. Tehát nem valami nagyképű, tudományos igényű emlékirat ez, mert itt inkább arról a számtalan apróságról lesz szó, ami - külföldön, diplomáciai szolgálatban eltöltött - három évtized „körülötte-mellettéje". Futó képek, vázlatos karcolatok; nem művészi festmény, csak palettára kent sokféle festék, melyet majd a jámbor olvasó keverhet össze magának, ha érdemesnek tartja.
Hogy mulatságos, érdekes dolgokat írok-e ? Attól függ, milyen igényekkel látunk hozzá és hogy éppen milyen hangulatban vagyunk. Van úgy, hogy akármit lát, hall vagy olvas az ember, aznap semmi se tetszik. Egy dolog bizonyos: ne várjanak se sziporkázó eszmefuttatásokat, se politikai indiszkréciókat, de még bírálatát sem ama rendszernek, melyet szolgálni szerencsém volt; sajnos, túlgyakori jelenség a levitézlett vagy kiérdemesült politikusok és köztisztviselők epés emlékezései. Nekem nincsenek keserű emlékeim - ha volnának is, elfelejteném - és kollégáim között sokkal több jóbarátot találtam, mint ellenséget; barátságukra ezután is nagy súlyt helyezek. Ami pedig a rendszert illeti, hát a mi magyar diplomáciánk elvitathatatlan eredményeiből és érdemeiből részt kérek az egyes diplomatáknak is; lehet, hogy "haza beszélek", de jogom van hozzá. A közvélemény általában mostoha a diplomatákkal szemben, aminek fő oka mesterségünk lényegéből folyik: a nagy nyilvánossággal szemben szükségszerűen tartózkodó magatartásunk. Vissza