Fülszöveg
"Gyermekkoromat szülővárosom és apám emléke világítja be. Apám negyven évig volt tanító Székesfehérvárott, ahol én is születtem, 1925-ben. Ahhoz a nemzedékhez tartozom, amelynek sorait a vakhiten kívül a háború is dúlta. Először katonának álltam, mint hadifogoly végigkínlódtam azokon a városokon, ahol az első világháború végén apám is járt, és véglegesen ott sikerült kiábrándulnom a régi társadalom eszményeiből, képviselőiből. Egyetemi tanulmányaim előtt és alatt megpróbálkoztam különböző fizikai és szellemi munkával; erre ösztönzött az élet teljességének igénye is, mely a csendes felszín alatt ott izzik vagy háborog mindannyiunkban.
Most úgy érzem magam, mint aki nehéz út után lerakja terhét a küszöbre, és kopogtat.
Diákkorom óta írok, hosszú megszakításokkal, de első, általam jelentősnek vélt elbeszélésem, a "Kileng az iránytű" csak 1961-ben jelent meg a Kortársban. Magyar-német szakos tanár vagyok Budapesten. Örülök, hogy ebben a rettenetes és gyönyörű században élek."
Jávor...
Tovább
Fülszöveg
"Gyermekkoromat szülővárosom és apám emléke világítja be. Apám negyven évig volt tanító Székesfehérvárott, ahol én is születtem, 1925-ben. Ahhoz a nemzedékhez tartozom, amelynek sorait a vakhiten kívül a háború is dúlta. Először katonának álltam, mint hadifogoly végigkínlódtam azokon a városokon, ahol az első világháború végén apám is járt, és véglegesen ott sikerült kiábrándulnom a régi társadalom eszményeiből, képviselőiből. Egyetemi tanulmányaim előtt és alatt megpróbálkoztam különböző fizikai és szellemi munkával; erre ösztönzött az élet teljességének igénye is, mely a csendes felszín alatt ott izzik vagy háborog mindannyiunkban.
Most úgy érzem magam, mint aki nehéz út után lerakja terhét a küszöbre, és kopogtat.
Diákkorom óta írok, hosszú megszakításokkal, de első, általam jelentősnek vélt elbeszélésem, a "Kileng az iránytű" csak 1961-ben jelent meg a Kortársban. Magyar-német szakos tanár vagyok Budapesten. Örülök, hogy ebben a rettenetes és gyönyörű században élek."
Jávor Ottó neve nem ismeretlen az érdeklődők előtt. A fiatal kulturált, kísérletező kedvű írónak az első kötete - de folyóiratokban, lapokban már találkozhattunk írásaival. Elbeszéléseinek tematikája meglepően széleskörű, és mindenekelőtt a jeles problémái izgatják, a ma emberének sorsát, válaszútját, perspektíváját kutatja: az igazság keresésének-kimondásának szenvedélyes akarásával. Jávor Ottó hősei nem az ösztönös megérzés útján, nem "révületben" élik át életük válságos pillanatait, szakaszait - hanem a választásra képes intellektus tudatosságával; - az író nem menti fel őket a felelősségtől, amellyel tetteikért önmaguknak és a társadalomnak tartoznak. Kíméletlenül veszi célba azokat a morális-politikai ferdeségeket, amelyek a szocialista ember szabad fejlődésének útját állják.
Szinte minden írásának erős drámai hatása van - az élet lényeges tendenciáinak sűrített megjelenítésére törekszik. Történeteinek hangvétele, hangszíne eltér egymástól - Jávor kísérletezik, küzd azokért a formai megoldásokért, amelyekkel legpontosabban kifejezheti a világot és önmagát.
Vissza