Rothadt márvány

Előszó

Részlet:
"Velickovic azon jugoszláv művészek közé tartozik, akiknek a munkásságát a kezdetektől kísérhettem; úgymint Maurits, Reljic vagy Bernik munkásságát. Amióta Párizsban él, ez évről évre nehezebb. Ma már szinte hihetetlenül hangzik, hogy volt idő. amikor még elutazhattunk egy-egy tárlatára. Pedig Velickovic valóban fontos és sikeres művész, a párizsi akadémia tanára, s éppen most kellene igazán figyelnünk, tanulmányoznunk pályájának alakulását - figyelni, tanulmányozni az innen vitt beidegződések, tapasztalatok, a nagy jugoszláv mesterektől (Hegedusic, Stancic, Sejka) kapott indíttatások hogyan viselkednek. alakulnak át, tűnnek el az ún. nagyvilági közegben.
A jugoszláv művészek nemzedékei (éppen úgy, mint a többi kis és nem csak kis nemzetek művészei) éhezve, az őrület és az öngyilkosság rémével küzdve ostromolják Párizst, de valójában meghódítani a Szajna-parti várost Velickovic előtt egyiküknek sem sikerült. Ilyen értelemben tényleg modellértékű esetről van szó. Emlékszem, ahogy tíz éve Pasage Ricout-i műterme előtt (akkor láttam őt először), teniszütővel a kezében szállt ki fehér Mini Cooperéből), s most, a megnyitón is Velickovic engem inkább egy nemzetközi sportbajnokra emlékeztetett, mint művészre.
A festőművészeknek vannak hagyományosan klasszikus és bohém, vannak kioltott konceptualista, infantilis posztmodern típusai, és vannak akik inkább formatervezőknek, mérnököknek nevezhetők." Vissza