Fülszöveg
"A szekérút porát felverő talpak csattogására eszméltem azon a csillagfényes éjszakán.
Erzsók néném alatt is megreccsentek az ágydeszkák. Nyöszörgött, közben elhaltak a kinti neszek. Mégis befészkelték magukat a képzeletünkbe, mert tovább forgolódtunk a szalmazsákon. Néném köhögött, vízért nyúlt, aztán felhangzott az a mihez sem fogható, mélyről felszakadó, jajongó dallam.
S megint mezítlábas léptek a porban. Egy másik lábtól származó könnyed, ám szapora, egyre gyorsuló léptek zaja, vissza a falu felé. S hozzá az a távolodó, töredezett, torokból fölszakadó dal.
Már mindketten ültünk az ágyon. Hasztalan füleltem a nyitott ablakon beszökő énekre: dallama idegen, lüktető, értelme semmi. Nem úgy Erzsók néném számára.
— Boldoggá tette a legényt!
— Kicsoda, néném?
— A lány.
— Aki elszaladt?
— Restelli magát
Sóhajokkal mértük a ház csendjét
— Azért ilyen a legény nótája — mondta néném. - A cigánylegényé.
— Cigányé?
— Mert keserv van abban, ahogy cifrázza.
— Miért, néném?
Soká...
Tovább
Fülszöveg
"A szekérút porát felverő talpak csattogására eszméltem azon a csillagfényes éjszakán.
Erzsók néném alatt is megreccsentek az ágydeszkák. Nyöszörgött, közben elhaltak a kinti neszek. Mégis befészkelték magukat a képzeletünkbe, mert tovább forgolódtunk a szalmazsákon. Néném köhögött, vízért nyúlt, aztán felhangzott az a mihez sem fogható, mélyről felszakadó, jajongó dallam.
S megint mezítlábas léptek a porban. Egy másik lábtól származó könnyed, ám szapora, egyre gyorsuló léptek zaja, vissza a falu felé. S hozzá az a távolodó, töredezett, torokból fölszakadó dal.
Már mindketten ültünk az ágyon. Hasztalan füleltem a nyitott ablakon beszökő énekre: dallama idegen, lüktető, értelme semmi. Nem úgy Erzsók néném számára.
— Boldoggá tette a legényt!
— Kicsoda, néném?
— A lány.
— Aki elszaladt?
— Restelli magát
Sóhajokkal mértük a ház csendjét
— Azért ilyen a legény nótája — mondta néném. - A cigánylegényé.
— Cigányé?
— Mert keserv van abban, ahogy cifrázza.
— Miért, néném?
Soká váratott a válasszal. Az éjszakában elenyésző dalt hallgatta? Emlékezett? Dörömbölt a szívem, de nem úgy, mintha a gáton ballagnék. Szaladtában ver így a szíve az embernek. Akárha a poros szekérúton menekülnék az ellenkező irányba, lélekszakadva."
Rott József (1964, Komló) eddig megjelent kötetei: A Kánya-haraszt balladája (1999) Szikár ember lelke (2001) Sárréti sors (2001) A Pokol orma (2003) Csaposok, cselédek, csavargók (2004) Megszállók is megszállottak (2005)
Vissza