A Duna (dedikált példány)

Fülszöveg

Szeretjük a Dunát. Nem csak mi, akik a partján lakatunk, és annyiszor láthatjuk, ahányszor kinézünk az ablakunkon, hanem mi mindnyájan, Duna menti országban élők - az egészen különleges eseteket leszámítva. Bizonyára kevésbé szeretjük áradáskor, amikor fenyegetett falvakért vagy városrészekért kell aggódnunk, s az a legkisebb baj, hogy mocskos hordalékot, dögökre hasonlító korhadt fákat hömpölyget magával. Talán az autós sem szereti akkor éppen, amikor elönti a rakpartot, és akkor sem, amikor az utat hadikórházra emlékeztető fehér masszára fertőtlenítik a víz levonulása után. Ámbár ki tudja. Gyűlölni, utálni valahogyan akkor sem gyűlöli és utálja senki, úgy veszi, mit egy megszokott, vén állatot, amely éppen megbokrosodott, de az igazi énje nem ez, majd megnyugszik, ismét szeretni való lesz, tiszteletre méltó és hasznos.
Persze, a Duna nem mindenütt tiszteletet parancsoló, és nem minden szakaszán dolga az, hogy hétköznapi hasznot hajtson. Ennek a könyvnek a képei azt mutatják meg, hogy mi mindenért szeretjük a Dunát. Elindulnak a forrástól és elkísérik a torkolatig - "a Fekete-erdőtől a Fekete-tengerig", ahogyan tanultuk - és feltárják, mit jelent nekünk, valamint kilenc további országnak. Vizet, vízierőt, hajóutat jelent a neve, évszázadokon át stratégiai célt és eszközt, váraknak őrizni, ellenőrizni valót, kolostoroknak elmélkedésre alkalmas tájat. Sportolóknak, strandolóknak nyaralást, hajósoknak, halászoknak kemény munkát Németországtól Romániáig és Ukrajnáig.
Összemosni, jó irányba sodorni a népek, eszmények és az életnívók sokaságát, mindig ez volt, ma is ez a Duna dolga. Aki ezeket a képeket készítette, bizonyos ebben. Aki megérti, átérzi őket, nem kevésbé. Vissza